A Döngő tetején zárva az elmúlt években román nemzeti zászló alatt működő kocsma, de annál nagyobb a nyüzsgés a kempingben: sátor sátrat, autó autót ér, zenéből pedig minden divatot egyszerre hallgathat a látogató. A bejáratnál egyenruhás fiatalember darálja gépiesen a hely nevezetességeit. Fent a parkolás tíz lej (órás, félnapos jegy nincs), aki közelebb akar gurulni a tóhoz, annak húsz lej; a később érkezők ezt azzal a (bevallott, bevállalt) kockázattal fizetik ki, hogy még félig sem tudnak lehajtani, s akkor cipekedhetnek az aszfalton a csúszós strandpapucsban.
Van, aki alaposan felpakol a pár órás vízparti üldögéléshez: méretes hűtőtáskát, napozószéket, napernyőt, flekkensütőt, kiskutyát hurcol magával. Mások egész egyszerűen csak az itókás üveggel lődörögnek fel-alá. Látni azonban kerékpárral, hátizsákkal érkezőket, (kis)gyermekes családokat, nyugdíjasokat is. A brassói EKE-sek egész nagy csoporttal érkeztek, a tisztes korú társaság gyalog jött a bükszádi vasútállomástól, és később ugyanúgy távozott. Közelükben kikent-kifent fiatalok mulatnak, terepjáróval hajtottak a hátsó partig: nyitott kérdés, hogy miképpen tudtak átjutni a mindenki más számára lezárt sorompón. A víz simogató, kellemes hőmérsékletű, és csak a partközelben zavaros. Evezős csónakok, felfújható matracok úsznak rajta keresztben-kasul. A vadkacsák elbújtak, de színpompás szitakötők és pillangók röpködnek, és a fenyőfák árnyékában hűvös, illatos a levegő. Egy kis sétával szamócát és érett áfonyát is lehet találni, az útszélen málnát is árulnak már. A felhők jönnek-mennek, itt egy nyári eső nem szokatlan, pár cseppes ijesztéstől jégesős zivatarig minden előfordulhat – és elő is fordul, amikor a legkevésbé várható –, ilyenkor vagy a tóba, vagy az autóba menekül az ember, s utólag jót nevet. A kápolnát kevesen látogatják, a turistaösvényeket még kevesebben. A nyereg felé az élő fákra szegezett kilátóteraszon tábla, ezen többek között arra is figyelmeztetnek, hogy élő fába szeget ütni tilos.
A kempingben áll a bál: éppen az érettségizők ünnepelnek (eredményhirdetés előtt), no meg mindenki, aki ott van, mert alvásról szó sem lehet. A sör 5–7 lej, a miccs darabja 2,50, a kürtőskalács 12. A sátrazás sem ingyenes, de ezért a pénzért csak a szemételhordás biztosított, az illemhely ugyanaz a több évtizedes, pottyantós budi, ami helyett a többség továbbra is az erdőt választja. Egyéb hasznát úgysem veszi, tűzifának való száraz ág ugyanis rég nincs a közelben.
Van ellenben rendőri felügyelet: hármasával járőröznek, nézelődnek, de hát nincs itt törvények megszegése. Csak ama íratlanoké, amelyek a természet és az ember tiszteletére vonatkoznak.