Nagyon közel a hetvenhez elmondhatom: sem unalmas, sem sikertelen nem volt az eddigi életem, ami hasznosnak tűnőt kitaláltam, az szinte mindig megvalósult.
Ez jutott eszembe, amikor elolvastam a Miklós Ervin főigazgatóval készült interjút*, amelyben a Fenestela nyílászárógyár története kapcsán az én nevem is elhangzik, alapítóként. Illyefalva község legnagyobb ipari beruházását valóban én találtam ki, az ötlet azonban önmagában édeskeveset ér, a megvalósításához pénz kell, és hatékony szervező-irányító munka. Nos, akadt, aki hozta a pénzt, és akadt lelkes menedzser is, de valamilyen okból a nevük a teljes oldalas gyárismertetőből kimaradt. Egyikük – amint az a szövegből is kiderül – tényleg a vejem, de hát ilyen személynév léte, lássuk be, még nagy kezdőbetűvel sem valószínű. Őt dr. Bagyula Lászlónak hívják, és a gyárat azért építtette fel Illyefalva község területén, mert az apósa ott lakik.
A másik hiányzó név az első igazgatóé, Bodor Károlyé, aki egymaga vezényelte le a zöldmezős beruházást, az építkezést és az üzembe helyezést, toborozta-válogatta a munkaerőt, pátyolgatta az ipari újszülöttet.
Az ilyenfajta interjú felvett nyersanyagát nem ismerhetem, de kötve hiszem, hogy a gyárigazgató szándékosan hallgatta el – ha egyáltalán elhallgatta – dr. Bagyula László és Bodor Károly nevét.
Miklós Ervint Bukarestben, még diákkorában ismertem meg, és csak azért nem mondom barátomnak, mert nem kérdeztem meg tőle, hogy tehetem-e. Negyedéves volt a közgazdaságtanon, amikor a Román Televízió hétpróbás gazdasági igazgatóját kioktatta, hogy mi lenne az intézményben felmerült szakmai gubanc megoldása. Nem csoda hát, hogy felkértem, államvizsga után jöjjön az illyefalvi, egyelőre még csak járni tanuló üzemhez. Előbb gazdasági igazgató, majd – Bodor Károly távozása után – főigazgató lett, és maradt.
A Fenestela sikertörténetében a két elmaradt név is kiemelt helyet érdemel, mint a Miklós Erviné, aki a gyárat külpiacokon is versenyképessé menedzselte, valamint a dr. Nobilisz Kristófé, aki főtulajdonosként az anyagi hátteret biztosítja.
Amikor valami igazán nagyot öten hoznak össze, mélyen sértő csak hármukat említeni. Alig akad lesújtóbb élmény, mint a kiérdemelt közösségi elismerés bármilyen okból történő megvonása. Ha ez igaz, akkor igaz az is, hogy nem hallgathattam el a fentieket.
* Beablakozni Európát, Háromszék, 2012. június 27.
