A már sok hozzászólást megért gyalázatos Mikó-perhez írnék néhány kiegészítést.
Évekkel ezelőtt a Háromszékben olvastam, hogy mihelyt már nem lesz szükség az érdekképviseletünkre a parlamenti többséghez, úgy leráznak, mint kutya a bolháját. Hát a kutya most megrázta magát, és újfent ráérezhetünk az írás igazságára, a szerző pedig akár jövendőmondásból is megélhetne, hiszen akkortájt még más szelek fújtak, és a sok sikertől volt hangos az RMDSZ-berek; így nem hallhatták, hogy miért sír a nép a székely hegyeken. A visszaszolgáltatásokért járó Ezüstfenyő-díjakat is úgy osztogatták egymásnak – a soványka eredményekért –, mintha minden a legnagyobb rendjén menne. A mindenkori kormánypártok cinkos barátságáért és ilyen-olyan juttatások fejében – mint olcsó, könnyű lány, ha odaszokik – kinyújtóztak a hatalom oldalán, feladva legfontosabb, törvényben és alkotmányban is előírt jogunkat, hogy visszakaphassuk a megélhetésünket és itthon maradásunkat biztosító ősi jussunkat.
Megemlíteném, hogy az egyik tusványosi nyári szabadegyetemen (előadása után) volt alkalmam megkérdezni Kovács Pétertől – most RMDSZ-főtitkár! –, hogy a Voiculescu-féle szekuskárpótlási törvény szavazásánál mit ígért a hatalom a hallgatásért (azért, hogy befogják a szájukat) a jelen levő képviselőinknek: autót, villát, netán egy csúszópénzekben gazdag állást? De kitért a válasz elől.
Ez a meghunyászkodó politika vezetett a mostani helyzethez.
A jövendő – anyanyelvünkön írt! – történelemkönyvekben lesz-e majd egy példázat posztkommunista képviselőinkről, olyanformán, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók?
Pedig lehetett volna alapozni az uniós előírásokra, a külföldi nyomásra, hogy ne kerüljünk ebbe az áldatlan helyzetbe. Emlékeztetnék arra, hogy a restitúciós eljárásokat tekintve a volt kommunista országok közül az utolsó helyen állunk!
Talán az utolsó órában még észbe kapnak vezetőink, és megpróbálják visszafordítani a példát statuáló (nehogy valaki, akár jogszerűen is, a tulajdonosnak ítélje a jussát!) balkáni politikát. Lesz-e egy vezetőnk egy gyertyás-fáklyás élő lánchoz a Mikó körül, és lesz-e meghívott külföldi sajtó hozzá, amely az iskola falára kitett listából megtudhatja, hogy milyen ingatlanokat nem kaptunk még vissza? Itt lenne a nagy alkalom vezekelni az egykori bűnökért.
TÖLGYES LAJOS,
Brassó–Sepsibükszád
