Szász a kapusról nem tett említést, én mégis a futballra gondolok, mert magyarországi barátai is mind drukkerek, akik a legutóbbi meccsen is neki szurkoltak, bár nem nagy sikerrel. Aztán meg Tőkés úr is futballrajongó, és ha kell, nagyszerűen rugdossák egymást Szász Jenővel egy-egy mérkőzésen. Nem is csoda, mert mindketten az RMDSZ-ben gyakorolták a szabadrúgásokat, amiket vissza is kaptak alkalomadtán. Az RMDSZ kibuktatta csapatából azokat, akik más klubokban játszottak, és csak a nemzeti válogatottba szerettek volna bekerülni.
Most viszont a jelek szerint Szász Jenő a játékszabályokon is változtatni akar. Csak azt nem lehet tudni, ha nem lesz kapus, akkor ki védi a kaput? Azt javasolta, hogy az RMDSZ-ből nyolc, az MPP-ből és az EMNP-ből egy-egy játékos vegyen részt a válogatottban. Kapus nélkül viszont könnyen gólt lehet kapni, sőt, még öngólokat is rúghatnak, és akkor kérdem én: ki lesz a hibás?
Egy sereg jogi kérdés sem tisztázott. Ki adja az anyagiakat, és ki fogja menedzselni a csapatot? Aztán ki lesz az edző? Az RMDSZ régi edzője, Markó marokra fogta volt a maradék csapatot, de most már Kelemen Hunor a csapatkapitány, és nehéz elképzelni, hogy Szász Jenő megelégszik azzal, amit remélhet tőle – például labdaszedést a kapu mellett. Az új meccseken már nem úgy történne, mint régebb, amikor az edzőmérkőzéseken vagy a selejtezőkön csak egymást gáncsolták el, buktatták, és emiatt a sárba keveredtek, hanem holnaptól csapattársak lévén egymást kellene helyzetbe hozniuk egy-egy jól beadott labdával.
Az anyagiak miatt is állandóan gondok vannak. A két újoncleendő mindig azt hajtogatja, hogy az RMDSZ-nek volt és van pénze elég. Ők meg azt mondják, hogy a másik kettőt állandóan Ma­gyarországról szponzorálják. Az is gond lesz, ki dönti el, melyik játékos mennyi pénzt ér (megéri-e a pénzét?), vagy milyen pénzes állást kapjon, ha győz a csapat. Még azon is vita dúl, hogy melyik csapatnak mekkora a szurkolótábora. Bár az utolsó meccsen kiderült, hogy mégiscsak az RMDSZ-é a legnagyobb. Sajnos, a lakosság felét egyáltalán nem érdekli ez a sport, és nem jár ki a mérkő­zésekre.
Most Tusványoson jó edzőmérkőzést lehetett volna tartani, de ez sem jött össze. Kelemen Hunor szabadságon, Szász Jenőt meg nem hívták meg a válogatottba. Pedig Kelemen Hunor játszhatott volna egy erőnlétfelmérőt Orbán Viktorral, Szász Jenő pedig még egy barátságos mérkőzést barátjával, Kövér Lászlóval, aki jó formában lehet, mert már játszott egy-két kemény, nem barátságos mérkőzést román barátaival. És az egész csapatnak milyen jó tanácsokat adhatott volna a nagy futballrajongó és drukker, Orbán Viktor, aki a közös csapatjátékra figyelmeztette volna őket! (Bár tőle például nem szívesen fogad el tanácsokat Kelemen Hunor.)
Mindent összevetve, summa summarum: az lenne jó – kerül, mibe kerül –, ha akadna egy jó edző. Meghívhatnánk például hozzánk az Európa-bajnok spanyol válogatott edzőjét.
Spanyolország ugyanis még autonómia terén is sokkal előbb áll, mint mi.