Már nem lehet tovább szó nélkül hagyni, ami Sepsiszentgyörgyön a Csíki negyedben történik minden délután és este. Annyira fajult a dolog, hogy mindjárt nem lehet sötétedés előtt és után kimenni az utcára, mert a Sing-Sing-ként ismert szociális otthonban lakó romák bitorolják a negyedet.
Amikor ezeket a sorokat írom, akkor is kiabálást hallok, mert az egyik roma gyermek kővel dobált meg az úton egy férfit, de ha az ember megszólítja, akkor jönnek a felnőtt romák, és máris áll a cirkusz. Lassan nem lehet a gyermeket az üzletbe küldeni, mert azonnal megtámadják. Ez így nem jó. Minden este későig tartó ordibálás, kiabálás közepette próbálunk aludni térni, hogy készüljünk a következő munkanapra. A rendőrség járőrözhetne félóránként, vagy akár lehetne jelen folyamatosan is egy járőrkocsi, mert mi, Csíki negyedi adófizetők is megérdemeljük, hogy nyugodtan pihenhessük ki a napi fáradalmainkat, akár a város többi negyedében élő lakótársaink. Miért vannak a kamerák felszerelve, ha nem működnek, ha nem látni semmi hasznukat?
Nem a Csíki negyedben nevelkedtem, de már jó néhány éve itt lakom, és nem tudom ezt megszokni, egyszerűen lehetetlen. Mintha a dzsungelben élnénk – ahogy a megdobált férfi mondta –, és nem egy civilizált társadalomban. Velünk nem törődik senki, nap mint nap tűrjük, hallgatjuk a cirkuszt. A szemétről nem is jó beszélni. A város némely negyedeiben szépen elkészítették a süllyesztett szeméttárolókat, de hozzánk, a „kritikus” negyedbe, mert sajnos az, nem tudtak tenni, pedig igazán itt lenne szükség rá. Ezt a Tega Rt. munkatársai tudják a legjobban, mert ők szedik össze majdnem mindennap a kukákból kitúrt szemetet. Megfigyeltem, reggel összeszedik a zöldövezetre széthordott hulladékot, és délután már megint tele minden papírral, üveggel és az összes elképzelhető szeméttel. Azt hiszem, minden jóhiszemű Csíki negyedi lakos nevében kérhetem, tegyenek valamit, mert ez így nem jó, így nem lehet élni.
BECKER JÓZSEF
