Megvolt a népszavazás, lezajlott a nagy balkáni tragikomédia első felvonása. Éljen az elnök-király! Eddig rendben is volna, de a magyarság nem ment el szavazni, és ezzel megmentette a hőn szeretett vagy utált elnököt.
Csak tudnám, minek? Mert a jelenlegi politikai erőviszonyok szerint annyi szerepe lesz, hogy Controceni-ben fog lakni, lesz szolgálati gépkocsija és testőrsége. De szava, hatalma nem. Ellenben az ifjú Antonescu erősebb lett, és novemberben még erősebb lesz. Tehát megint rossz lóra tettünk, ugyanis Ponta eddig „csak” nem szeretett minket, de most már utál is. És bosszúálló a fickó. Nagyon úgy néz ki, hogy a „forradalom” óta a legnehezebb négy év következik. Ne adj’ Isten, hogy Pontáék kétharmadot szerezzenek az ősszel!
Lehet, hogy a már megszerzett jogaink is fognak csorbulni, lásd a MOGYE ügyét. Tehát mindenre fel kell készülnünk. Jó volna egy erős érdekképviselet, de honnan? Más lenne, ha elmentünk volna szavazni, és megbuktatjuk az elnököt? Ne kergessünk délibábot, akkor sem lett volna semmivel sem jobb. Aki azt hiszi, hogy Băsescut kell pártolni, mert ő szeret minket, az irtózatosan téved, megmondta tisztán, ugyanolyan autonómiánk lesz, mint Caracalban. Remélem, néhány pofon után felébred az elfásult, elaltatott, beletörődő, nekem mindegy állapotban leledző székelység, és ha kell, kimegy az utcára, egy emberként hangosan követelve az autonómiát. Hátha azt meghallja még Európa is.
VAJDA DÉNES
