Mindezek mellett Sütő András, Huszár Sándor, Illyés Gyula, Örkény István, Páskándi Géza és Lázár Ervin műveit is bemutatták. A Diákszínpad a magyarságtudat megőrzésében is jelentős szerepet vállalt, a diktatúra 18 évében Erdély 13 megyéjének közel száz településén léptek fel. A Diákszínpad negyven év alatt harminc előadást mutatott be, tagjai közül kilencen hivatásos színészek.
Molnár János – az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület 2010-ben adományozott Szentgyörgyi István-díjának birtokosa –, a Diákszínpad jelenlegi vezetője a mostani színházi törekvésekről beszélt, eszerint a csapat kezdeteiben hangsúlyosabban jelen levő szöveges részek helyett most a mozgástechnikára, a testbeszédre helyezik a hangsúlyt. A Veres család négy gyermekéből hárman – Kati, Hunor és ifj. István – voltak tagjai a Diákszínpadnak. Veres Kati – aki ma már kolozsvári egyetemista – röviden vázolta, miért volt érdemes színjátszással próbálkozni: felsorolásában turnék, új barátok, buli, tapasztalatcsere, csapatmunka szerepelt.
A hét végi ünnepségen mutatták be Molnár János Visszataps – a kovásznai Diákszínpad 40 éve című kötetét, mely egykori diákszínjátszók önvallomásait tartalmazza. Nem hiányozhatott belőle a Diáksznípad megálmodójának, Gazda Józsefnek az értékelése, illetve a debreceni testvériskola tanárainak véleménye sem. A könyvet Inceffy Tünde tanárnő mutatta be. A pénteki nyitónapot a Tamási Áron-mű, az Ősvigasztalás előadása tette emlékezetessé, a korábban bemutatott darabot felújított változatban adták elő. Szombaton az elhunyt elődeik előtt rótták le kegyeletüket a Diákszínpad tagjai, a városi művelődési ház nagytermében a diákszínjátszás szükségességéről tartottak kerekasztal-konferenciát, ugyanott mutatták be a Diákszínpad honlapját.