Nem került sor, csak papíron, az intézmények tisztességes szétválasztására, nincs független igazságszolgáltatás, csetlik-botlik a jog­­államiság, de nem tudjuk még azt sem, tulajdonképpen milyen jogkörökkel rendelkezik az államelnök, a kormány, miről dönthet a par­lament és miről az alkotmánybíróság. Csak találgatjuk, hogy éppen működik vagy csak vánszorog a gazdaság, az árak emelkedéséért a hozzá nem értő kormányzás, Európa vagy a szárazság okolható, s az időnként felröppenő számháborúk során – melyik kormány milyen mértékben felelős a be nem szedett adómilliárdokért, hol folyik el az egészségügy, a nyugdíjalap pénze stb. – tippelgetünk, vajon ki mond igazat. Többnyire senki...
Az elmúlt húsz esztendő politikusai, vezetői mindannyian felelősek ezért, folyton kiskapukat kerestek, az éppen hatalmon levők saját érdekeik szerint igazították a játékszabályokat. Nem tisztázták a jogköröket, mert úgy könnyebb volt az épp csúcson levők kezében központosítani az erőket, nem vonták ki a po­litikai befolyás alól az igazságszolgáltatást, mert egyesek érdeke ezt kívánta, nem tisztázták a szekus múltat, mert sokan buktak volna, ugyanakkor ez zsarolási eszköznek is kiválóan megfelelt. Nem egyértelműsítették a választási rendszert, mert számosan maradtak volna parlamenti szék nélkül, s nem vezették be a számítógépes szavazatösszesítést, -nyilvántartást, mert akkor a csalások is könnyen kiszűrhetőek lettek volna, s ugyanez az oka annak is, hogy sehogy sem akaródzik tisztázni, tulajdonképpen hányan szavazhatunk Romániában. Ma egyik, holnap a másik van hatalmon, s kéz kezet mos. Nem takarították ki a gazdasági életből sem a politikai összefonódásokat, hisz a pénz mindennek mozgatója, az állammal megkötött, biztos üzletek juttatták(-ják) jelentős jövedelemhez a politikai vezetőket, pártokat, vagy éppen a gazdasági hatalommal rendelkező nagy üzletemberek irányítják háttérből a politikumot kényük-kedvük, no meg érdekeik szerint. Mindent behálózott a korrupció, időnként szemfényvesztésből lebuktatnak néhány kisebb halat, aztán minden megy tovább.
Hosszan lehetne sorolni a román társadalom számos rákfenéjét, most azonban úgy tűnik, elértük a mélypontot, s muszáj változtatni. Ha tovább mímeljük, hogy működnek a kerekek, végleg bedögölhet az egész gépezet. Nem a földről kell majd felállni, hanem egy mély gödörből kimászni, s az bizony nagyon nehéz, főként egy válságtól sújtott Európában.