Almásrét volt Pusztai egyik legkedveltebb tartózkodási helye, ahol biztonságban érezte magát, hiszen a házakhoz nagyon közel volt az erdő. O. százados, aki Kalló Sándor néven mutatkozott be Gelencén a fakitermelő telepen, és tőrbe csalta a két betyárt, akinek egy általa kitalált antikommunista szervezet nevében korszerű fegyvereket, hamis iratokat s pénzt ígért. A százados ígéreteiben bízva Pusztai és Jeges bedőlt a mesének, és találkozni akart az összekötővel. A kapitány a szekuritátétól azt a parancsot kapta, hogy 1955. augusztus 10-én este kísérje Pusztait és Jegest az almásréti Kovács Mihály-féle vízimalomhoz, ahol több tucat milicista és szekus állt aznap lesben. A malmot bekerítették, és várták az estét. Tűzparancsot kaptak. Amikor a malomhoz érkeztek, Pusztai őrszemnek hagyta Jegest az erdő közelében, és csak ketten mentek tovább. A malomhoz érve Pusztai sem akart tovább menni, beküldte az épületbe ,,Kalló Sándort". Jeges valakit látott a ház tornácán. Az akciót vezető tiszt volt az. Jeges füttyszóval adott jelt Pusztainak, aki éppen cigarettára gyújtott, és várta vissza O. kapitányt meg az összekötőt. A megbeszélt jelre azonnal cselekedett, hiszen akkor már mozgást is hallott a ház irányából. Sajnos, már csak a kerítésig volt ideje elmenekülni, mert közben tüzet nyitottak rá. Pusztainak is volt annyi ideje, hogy leadjon egy sorozatot a gépfegyveréből, majd arccal a földre bukva holtan maradt a malom deszkakerítése mellett, negyvennyolc méterre attól a helytől, ahol másnap reggel a nyomozók tizenhét UMC típusú üres töltényt találtak. Onnan lőtt vaktában a malom irányába. A jelek szerint majdnem sikerült egérutat nyernie. Jegesnek ezúttal szerencséje volt, neki sikerült pár lövés leadása után elmenekülnie. A sötétség miatt az erdőben már nem merték üldözni, és akkor éjszaka Pusztai élettelen testét sem találták meg.

Augusztus 11-én reggel 9.30 óra körül a kézdialmási őrsön jelentkezett Reketes Sándor, aki a milicisták tudomására hozta, hogy Kovács Mihály molnár almásréti háza közelében egy ismeretlen személy holtteste fekszik, s mellette egy fegyver látható. Az almási őrsparancsnok telefonértesítésére azonnal a helyszínre érkezett Alexandru Ceangău alhadnagy, a kézdivásárhelyi milícia bűnügyi csoportjának a vezetője és David Cherciu őrmester; 11 órakor megkezdték a helyszínelést és a holttest azonosítását. Alexandru Ceangău vázlatot készített a helyszínről, amelynek nyomán Várady Gáspár őrmester utólag elkészítette a végleges helyrajzot, melyen pontosan bejelölte Pusztai holttestét, a kerítést, a kertet, a Kovács Mihály házát, az udvart, a három melléképületet, a csűrt, az istállót és a disznóólat. A ház három helyiségből állt, és öt ablaka volt. Az akkor készített jegyzőkönyv szerint a talaj nedves volt, hiszen előző éjszaka, augusztus 10-ről 11-re virradóra esett az eső. Kovács Mihály háza Almásréten a 363. szám alatt található ― áll a jegyzőkönyvben ―, és minden oldalról sűrű erdő veszi körül, a főkapu előtt kis patak folyik. A ház kerítése mellett, a malomkerék közelében megtaláltak tizenhét UMC töltényt és két gyufaszálat. A két milicista a kertben tűzpárbajra utaló nyomokat is talált, több golyó fúródott a földbe. A kerítéstől alig pár lépésre megtalálták Pusztai élettelen testét, mellette a géppisztolya és a zöld színű erdészkalapja. A bőrövén egy pisztolytok lógott. Egyik zsebéből egy golyótár került elő. Hátán kis hátizsák volt. A két milicista arra a következtetésre jutott, hogy a holttest a Pusztaié lehet. Pusztai meglövésekor házi posztóból szőtt ruhát viselt, lábán pedig gumitalpú bakancsot. A kabátja alatt kék színű, piros virágokkal díszített pulóver, alatta pedig ugyancsak kék ing. Nadrágja alatt hosszú, fehér, vászonból varrt alsónadrág volt. Egyik zsebében egy Vécsey típusú gránátot és harminc UMC töltényt találtak. Kabátja egyik belső zsebében barna színű pénztárca volt, benne két kisebb notesz emlékversikékkel és énekekkel (ezekhez, sajnos, nem jutottam hozzá ― a szerző megj.). Ugyancsak pénztárcájából egy magyar nyelvű, géppel írt és MEM kezdőbetűket tartalmazó pecsétes papír is előkerült. Talán éppen ez volt az a ,,hivatalos" papír, amellyel O. kapitány tőrbe csalta a két betyárt. Első olvasásra azt vették jegyzőkönyvbe, hogy az irat egy kommunistaellenes szervezettől származik. Még volt nála tizennégy angol gyártmányú cigaretta és készpénzben 141 lej. Bal karján egy Certina márkájú karórát viselt. A hátizsákjából egy kis zacskóból hetvenhat PPS töltény, két használt zsebkendő, egy patentfogó, egy megkezdett Mărăseşti cigarettacsomag, egy fekete színű üres literes üveg, másfél kilós megpenészesedett kenyérdarab, egy kisebb pléhdobozban borotva-felszerelés, egy sapka, egy őzszarvnyelű bicska, több rongydarab került elő. Automata gépfegyverének két tárában összesen hatvan PPS típusú golyó, Radum típusú pisztolyának tárában pedig nyolc golyó volt. A pisztolyt csőre töltve, működőképes állapotban találták. Miután több szögből lefényképezték a holttestet és a Pusztainál talált tárgyakat, és elmozdították az élettelen testet, a feje alatt vértócsát találtak: Pusztai halálát fejlövés okozta. Almásrétről lovas szekéren előbb Lemhénybe, majd Ozsdolára vitték Pusztai holttestét, ott megismétlődött az egy évvel azelőtti ingyencirkusz, a meglőtt Pusztai feje alá egy követ tettek, és augusztus 12-ig a falu főterén hagyták. Augusztus 11-én a Kézdi rajoni milícia parancsnoksága 05372-es számú átiratában arra kéri a rajoni ügyészséget, hogy engedélyezze Pusztai Ferenc holttestének felboncolását. Aznap meg is kapták az engedélyt rá.

Reketes Sándor (született 1902. május 25-én Almáson ― elhunyt 1976. november 26-án) 1955. augusztus 11-i nyilatkozata szerint előző este 20 óra körül ment át Kovács Mihályhoz, a sógorához, akinek a felesége Reketes-lány volt, s ahol a szobában hárman tartózkodtak: Kovács Mihály, a felesége és egy harmadik, számára ismeretlen személy. Beszélgettek erről-arról. Alig gyújtott rá egy szivarra, amikor lövéseket hallottak a ház körül. Amikor elhallgattak a fegyverek, valaki bekiáltott a szobába: öreg, nyisd ki az ajtót! Egy milicista egyenruhás és egy civil lépett Kovácsék lakásába. Elsőként a munkássalopétát viselő civil. O. százados lehetett. Házkutatást tartottak, és arról érdeklődtek, hogy van-e még valaki a házban. A hátsó szoba pincéjében megtalálták azt az idegent, aki ott maradt éjszakára, és László Ferenc marosvásárhelyi illetőségű gabonafelvásárlóként mutatkozott be. Az első lövésekre elbújt. A milicisták kimentek a szobából, a csűrt és az istállót is átvizsgálták, de nem találtak senkit. Az éjszakai vendég akár beépített ember is lehetett. Reketes akkor este hazament, majd az idegen is kocsiba ült, és elhajtott Lemhény irányába. Másnap reggel 8 órakor Kovács Mihály érkezett hozzá azzal a hírrel, hogy reggel a kerítése mellett egy holttestet talált, s arra kérte a sógorát, hogy menjen le Kézdialmásra, jelentse az őrsön.

Kovács Mihály (született 1893. szeptember 17-én Kézdiszentléleken ― elhunyt 1969. március 13-án Almáson) molnár az eseményeket ekképpen írta le: aznap este 8 óra körül érkezett haza az erdőből a kecskéivel. Ő az idegent már székelyudvarhelyiként emlegeti, aki málélisztet akart felvásárolni. Vacsora után tíz-tizenöt perccel az egyik ablaknál egy elemlámpát látott kigyúlni, majd elkezdődött a lövöldözés. A két milicista elemlámpával jött, házkutatást tartott a lakásban és a malomban. A pincében megtalálták az idegent, aki igazolta magát. Együtt mentek ki a házból, majd két másik milicistával jött vissza, akik azt mondták neki, ha akar, maradhat reggelig, ha nem, elmehet már akkor. A milicisták távozása után tíz perccel az idegen is elment. Augusztus 11-én reggel 7 órakor, amikor a kecskékkel az erdő felé indult, a kerítés mellett egy holttestet látott, amelyről nem tudta, kié lehet. Állítása szerint nem ismerte személyesen Pusztait. Áthívta Mike Lajos szomszédját, aki azt tanácsolta, hogy az esetet jelentse a milícián. Akkor szólt a sógorának, aki lement Almásra az őrsre.

Kovács Mihályné Reketes Erzsébet (született 1890. május 31-én Kézdialmáson ― halálának időpontja ismeretlen) nyilatkozata szerint László Ferenc már az év januárjában vagy februárjában is járt náluk, amikor reggelig ott maradt. Aznap 17 óra körül érkezett hozzájuk. Szerinte nem gabonáért jött, hanem azért, mert beleszeretett Erzsi nevű lányukba, aki viszont aznap nem tartózkodott otthon. A lövöldözésre az ura a malom épületébe bújt el, ő a testvérével, Reketes Sándorral a földre feküdt, az idegen pedig a ház alatti pincébe szaladt. Amikor vége lett a tűzharcnak, az urát mindenhová előre küldték, hogy nyissa ki a malom ajtaját, és a ház padlását is megnézték. Az idegent is megtalálták a pincében, de miután igazoltatták, elengedték. Mást senkit nem találtak a malomban és a Kovács-portán.

Miután Pusztai holttestét átszállították szülőfalujába, ott folytatták azonosítását a néptanács épülete előtt, ahová közszemlére kitették. Bögözi Jánost, Szlávik Gáborné Pénzes Annát, Pénzes Bélát, Pénzes Andrást, Rotaruné Pénzes Máriát, Boros Lajost, Szlávik Gábort, Kozma Györgyöt, Pusztai Andrást, az öccsét és Pusztai Imréné Géza Annát, Ferenc édesanyját is odarendelték. Valamennyien azt nyilatkozták, hogy a huszonhét éves meglőtt férfi Pusztai Ferenc. Édesanyja szerint fiát 1951-ben látta életben utoljára...

Augusztus 12-én a holttestet a kézdivásárhelyi kórház hidegházába vitték, ahol Alexandru Ceangău és David Cherciu milicista jelenlétében dr. Molnár Vince marosvásárhelyi boncolóorvos (elhunyt 2006. március 23-án nyolcvanéves korában Marosvá­sárhelyen) elvégezte a holttest külső vizsgálatát. Az akkor készült jegyzőkönyv feljegyzése szerint Pusztai 167 cm magas volt, és haja gesztenyés színű. A bal füle mögött lőtt sebet találtak, amelyből még szivárgott a vér. Bal lábán két, jobb lábán pedig egy 9 mm és 3,5 cm közötti heget találtak. A külső vizsgálatot követően dr. Molnár Vince a boncolást is megejtette, és leírta részletesen két gépelt oldalon az általa tapasztaltakat. Többek között azt írja: Pusztait egy 9 mm-es automata fegyverből származó golyóval lőtték le. Halálát a fejlövés nyomán a központi idegrendszer teljes bénulása okozta.

Ez év április 25-én a kézdivásárhelyi kórház Gyárak utcai, új főbejáratával szemben, a vasúti sínek mellett árkot ástak. Hosszú Csaba és Loránd fia a talajtól alig 1,20 méterre egy csontvázat talált. Sajnos, a kotrógép megrongálta a koponyát és a csontvázat, de így is a fogak épsége szerint felismerhető, hogy a csontváz egy fiatalon elhunyt személyé lehetett. Hosszú Csaba szerint Pusztai holttestét találták meg. Szerinte nem férhet kétség ahhoz, kinek a maradványairól van szó, hiszen köztudott, hogy miután a kézdivásárhelyi kórházban 1955. augusztus 12-én dr. Molnár Vince marosvásárhelyi boncolóorvos elvégezte a holttest vizsgálatát, a holttestet a boncoláson jelen levő milicisták az éjszaka leple alatt eltüntették. A fáma szerint éppen oda temették, ahonnan most előkerült. A csontváz nem volt koporsóban, és nem lehet régebbi, mint ötvenéves. Hosszú Csaba a maradványokat átadta a Pusztai családnak, hogy adják meg számára a keresztényeknek járó végtiszteletet.

Az ozsdolai községházán Pusztai Ferenc születési bejegyzésénél a megjegyzéseknél nem szerepel egyetlen árva szó sem halálával kapcsolatosan, és Ozsdolán a halálát sem vezették be az anyakönyvbe. Ezt sokáig nem értettük, rejtélyt jelentett számunkra.

A közelmúltban Kézdialmáson került elő Pusztai Ferenc haláláról szóló hivatalos irat, melyet az akkori községházán 1955. augusztus 13-án töltött ki Kovács nevű néptanácstitkár a Kézdi rajoni milíciától kapott G. 05372-es számú átirat alapján. Az anyakönyv szerint Pusztait 1955. augusztus 10-én 21 órakor érte a halálos lövés.

Jövőre kerek évforduló lesz. Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes születésének nyolcvanadik évfordulója. A szülőfalu még mindig adós ezeknek a bátor embereknek, akik megérdemelnék, hogy egy kettős kopjafát állítsanak tiszteletükre.