Zűrös, főképp ellentmondásoktól terhes a hazai magyar politikai élet is. Egyeduralomra tör az RMDSZ, s bár „elsöprő sikert aratott” a helyhatósági választásokon, a Băsescu menesztését célzó népszavazáson elgyávultak kissé, s azt javasolták, ki-ki szavazzon lelkiismerete szerint.
Igaz, nagy egyetértés nem lehet köztük sem, minekutána a parlamentben lelkesen megszavazták az államelnök felfüggesztését, azt követően már más-más üzenetekkel bombáztak bennünket. Frunda György és Borbély László például arra biztatott, szavazzunk Băsescu menesztésére, Kelemen Hunorék meg arra akartak rávenni, hogy tóduljunk voksolni, s aztán majd meglátjuk... A magyar közösség zöme meg úgy döntött, ha lehet, kimarad ebből a balkáni vircsaftból, és nem szavazott.
A nyár forró volt, hosszú, s az RMDSZ ez idő alatt, mintha észrevette volna, hogy ismét szembement választóival. Az itthoni magyarság jelentős része ugyanis kisebb rossznak tekinti Băsescut, mint a teljhatalomra törő szoclib koalíciót, erre fel most hétfőn magatartást váltottak, s a demokrata-liberálisok mellett keresztényi türelemmel várták, hogy a hatalom jelenlegi urai – akik óráról órára változtatták elhatározásukat –, végre eldöntsék, mit akarnak: folytatni az alkotmányos válságot, néhány nappal, esetleg egy héttel meghosszabbítván Traian Băsescu várakozását, vagy túlesni az egészen, és elfogadni visszatérését. Frunda György például, láss csodát, azt hajtogatta, amit Monica Macovei: nincs szükség minősített többségre, elég, ha csak azok voksolnak, akik a teremben vannak, hogy az elnök visszatérjen Cotroceni-be. Feladta volna oly határozott és kihívó Băsescu-ellenességét? Vagy végre észrevették ő és társai, hogy az a hatalom, melyet Ponta és Antonescu nevével fémjeleznek, cirkuszon kívül alig produkált valamit? Esetleg rájöttek, sok jóra aligha várhatnak azoktól a politikai vezetőktől, akik csak Brüsszel vagy az Egyesült Államok szigora után hajlandóak – úgy-ahogy – tiszteletben tartani a törvényt? Éreznék a parlamenti választások előszeleiből, hogy nem árt azokra is figyelni, akiktől jövőjük függ?
Végül is nem árt sem az RMDSZ-nek, sem nekünk, magyaroknak ez az országra szakadt román–román együttélési kényszer. Nem másért, de legalább sakkban tartják egymást. Kicsit lenyugszik a szoclib tábor, beéri a parlamenti és végrehajtó hatalommal, és Băsescu is tudomásul veszi, sokan, nagyon sokan, több mint hétmillióan távozását kívánták. Az RMDSZ-nek bizonyára jó ideig nem áll a zászló. De nekik sem árt egy kis hatalmi böjt, hátha észreveszik végre, soha időszerűbb nem volt az erdélyi magyar–magyar összefogás, mint mostanság.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
