Olyan országban élünk, ahol a politikai vezetés a hold járását is megváltoztatná, ha érdeke úgy kívánná, s amíg erre nincs szüksége, addig a feketét is fehérnek hazudja, azt állítván, nem baj, hogy tíz fiatalból nyolc többszöri próbálkozás után sem képes letenni az érettségi vizsgát, jövőre változtatnak a módszeren, majd csak megugrik az a fránya sikerességi mutató.
A kétszer megbukott, harmadszor is visszatérő Ecaterina Andronescu oktatási miniszter a pótérettségi gyalázatos eredményeit (országosan 24 százalékos az átjutás, Kovászna megyében alig 17) szépítő magyarázkodásában kifejtette: jövőtől, aki nem akar egyetemre felvételizni, annak elegendő, ha egy alacsonyabb követelményszintű megmérettetésen vesz részt – ez ugyan nem érettségi, de papírt kap róla. A tapasztalat azt mutatja, túl korai dicsérni vagy bírálni a döntést, mert az sem biztos, aminek a törvény előírásai szerint holnap kell megtörténnie, netán egy hét múlva, nemhogy egy egész esztendőt előrevetítsünk. Az évtizedek óta jól bejáratott szeptember tizenötödikei tanévkezdést előbb öt nappal előrehozták, most hirtelen egy héttel eltolták arra hivatkozva, hogy jobb ez diáknak, szülőnek, óvodának, iskolának, mert mindenki jobban fel tud rá készülni. Arról nem szól a fáma, hogy éppen az oktatási minisztérium készült fel legkevésbé a becsengetésre. Gyorstalpalóval ezen a héten képezik az előkészítő osztályokat indító tanítókat, kapkodás jellemzi az üres katedrák, lefödetlen órák elosztásának utolsó szakaszát, vitáznak arról, hogy a IX. osztály legyen-e, s ha igen, mikortól a középiskola része – sorolhatnánk, mi minden kérdéses és bizonytalan.
Mindez olyan körülmények között, hogy évekig tartott a politikai csatározás az új oktatási törvény megalkotása előtt, amikor pedig elkészült, azt hangoztatták, óraműpontossággal dolgozták ki, már csak alkalmazni kell, és akkor megy minden, mint a karikacsapás. Ezzel ellentétben másfél esztendő alatt az alkalmazási módszertanok felét sem szövegezték meg, a megyei tanfelügyelőségeket, óvodákat, iskolákat szinte hetente bombázták értelmetlen újításokkal, és mire eljött a tanévkezdés, kiderült, ma már az sem biztos, ami tegnap még az volt. Olyan időben, amikor a tudásvágy eddig nem látott válsága uralkodik, a következetlenség és felelőtlenség ilyen szintű elhatalmasodása felér a szellem gyilkolásával.
Nem szabad megengednünk, hogy ez a lassan ölő vírus járványt idézzen elő, és megfertőzze legnagyobb kincsünket, gyermekeinket.