A kormányzók idegességéről árulkodik az is, hogy egyszerre vetették be a két, egymással részben ellentétben álló módszert: miközben Victor Ponta miniszterelnök már a sepsiszentgyörgyi nagygyűléssel egy időben vizsgálat beindítását sugallta az igazságügyi miniszterhez címzett szavaiban – rá két napra, minő csoda, ez be is következett –, a kormány helyi képviselője a rendfenntartó erőkkel egyetemben a résztvevők számát igyekezett a valóságtól elrugaszkodott módon alábecsülni, és ily módon bagatellizálni az eseményt. Sokat elmond a hatóságok magatartásáról az az ellentmondásos viszonyulás is, hogy egyfelől a tiltakozás civilizált jellegét méltatják, másfelől meg túlbuzgóságukban, nevetségessé válásukat kockáztatva képtelen indokkal kísérnek be kiskorú fiatalokat a rendőrségre, fegyvernek nézve a zászlórudat vagy a nadrágdíszt.
A durva manipuláció kategóriájába sorolható továbbá az a hamis érvelés, mellyel úgy igyekeznek beállítani a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni megmozdulást és az ott elhangzó kijelentéseket, mintha azok az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztetnék, és a bírákra nehezedő nyomásgyakorlásnak minősülnének. De nem inkább azt kellene megvizsgálni, miként is hozhatott a buzăui bíróság olyan ítéletet, mely szöges ellentétben áll korábbi romániai törvényszéki döntésekkel? A vizsgálat helyett nem inkább azt kellene számba venni, hány meg hány, egykor a történelmi magyar egyházak tulajdonában levő ingatlan visszaszolgáltatása várat még magára 22 évvel a rendszerváltozás után is? Nem vagyunk naivak: tisztában vannak ezzel Pontáék is. Nyilvánvaló: nem a helyzet megoldása a céljuk, hanem az asszimilációs nyomás fokozása, erre pedig kiváló eszköz az egyházi javak elvétele, ily módon pedig az erdélyi magyar közösség gyengítése.
Szeptember elseje lejárt. A több tízezres tömeg reményt, biztonságot árasztó képe emlékezetünkben él tovább. De továbbra is meríthetünk belőle erőt az összefogáshoz, mely megvédhet bennünket a hatalom által bevetett mindenféle álnok fegyvertől.