JAKAB IMRE és ILONA, Szentkatolna. Augusztus utolsó vasárnapja különleges és felemelő nap volt a római katolikus hívek számára, hiszen második alkalommal vehettek részt újkenyér- és terményszentelésen, megáldáson. Az ünnepi szentmise celebránsa Opra István plébános úr volt. Hívekkel tele templom fogadta az új kenyérrel és borral bevonulókat. A templom belső tere a kistermelők virág- és terményadományaival volt feldíszítve.
Jóleső érzés ez különösen a székely ember számára, mert tudott, hogy Székelyföld nem kényezteti el az itt gazdálkodókat. A látvány egyben megnyugtató is volt: Isten az idén sem feledkezett meg rólunk, ha kevesebbel is, de terméssel áldotta meg földjeinket, zöldségeskertjeinket. A hangulatot Kozma Hanna VII. osztályos tanuló is emelte, aki Tamási Áron Jussomat ne vitassátok című írását kívülről adta elő az amúgy is meghatódott hívek előtt. Az új kenyér, a bor, a termények megáldása és a szentmise befejezése után elénekeltük a Téged, Isten, dicsérünket, a székely himnuszt és a nemzeti imánkat Béres Andor klarinétszólója és az orgona kísérete mellett. A szentmisén részt vevő hívek a templom előtti téren közösen fogyasztották el a megáldott kenyeret, bort és gyümölcsöt. Szép és szívet-lelket melengető ünnep volt, köszönet érte.
BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Egy kisebb csoport árkosi unitáriussal vettünk részt augusztus 11-én a Szejkefürdőn hagyományossá vált unitárius találkozón. Az előző évekhez hasonlóan felemelő istentisztelet volt, utána népdalokat, néptáncokat mutattak be kisebb-nagyobb csoportok, végül pedig Orbán Balázs emlékkopjafáit koszorúztuk meg. Milyen büszkék lettünk volna, ha az árkosi unitárius kórus is fellépett volna! Szomorúan tapasztaltuk, hogy idén a színpad előtti téren alig volt tömeg, a nagytiszteletű püspök úr is rámutatott arra beszédében: mi történik, ha egyházi felhívásra nemmel válaszolunk. Mennyire igaza van! Utunk szervezésébe magam is besegítettem kicsit, de sok unitárius válaszolt nemmel. Mert így, mert úgy, mert ez meg az... Hát ez a találkozó mindig is a vallásról, a Székelyföldről és Orbán Balázsról szólt, nem másról. Hajlamosak vagyunk mindannyian a rosszra, gondolkodjunk el rajta, és ne engedjük meg magunknak, hogy ez győzzön. Isten őrizz ettől!
DARAGICS ISTVÁN, Sepsiszentgyörgy. Ezúton is szeretnénk megköszönni a kézdivásárhelyi negyedik ligás focicsapat vezetőségének és szurkolóinak azt a „szívélyes” fogadtatást, amelyben a Sepsi-drukkereket részesítették a hét végi mérkőzésen. Az őrző-védő kutyákból felállított díszőrség rendkívüli élmény volt számunkra – így érezhették egykor magukat azok, akiket koncentrációs táborba kísértek be. További érdekességei is voltak a meccsnek. Tőlünk három lejt kértek el belépti díjként (IV. ligában ez nem szokás), saját drukkereiknek ingyenes volt a jelenlét. Mi négy góllal háláltuk meg a jegyeket, talán a házigazdák azért nem rúgtak gólt, mert nem volt, amit megköszönjenek. A székely himnuszt a meccs elején énekeltük el, a helyiek némán, ülve hallgatták végig. Úgy látszik, Kézdin más a szokás… Miért haragszanak ránk, szentgyörgyi drukkerekre? Talán azért, mert tavaly nem adtuk el bőrünket, és a csapat nem feküdt le, hogy a kézdiek bejuthassanak a IV. ligába. A focit nem lefekve, hanem a pályán játsszák. A jogos bejutó a szentgyörgyi csapat és a kovásznai Dolores lett, de lám, később Kézdi is beesett. Vagy az fáj, hogy a sepsi csapat komolyabb finanszírozással rendelkezik? Mi közük a drukkereknek a pénzhez? Ha úgy érzik, hogy anyagi hátrányban vannak, a klub vezetőségét kell megszorítani, nem az ellenfél drukkereit.
