A pénzhiány miatt sorompó nélkül maradt átjárók ugyanis megannyi veszélyes hellyé váltak, és mivel az évek során több járatot felszámoltak, az autósok egy része nem is számít szerelvényre a többnyire régi, ottfelejtettnek tűnő andráskeresztek láttán, legfeljebb a sínek mellett rosszul elegyengetett aszfalt miatt lassít. Az óvatosabbja ugyan megáll és szétnéz, de Bita, Cófalva és Nagyborosnyó közelében elvadult fák, bokrok, düledező épületek, kerítések takarják a kilátást, így nem nagyon megnyugtató átvágni. S még van jó néhány kevésbé forgalmas, de nem kevésbé kényes pont – többek között a kilyéni. Elég visszás helyzet, hogy a  huszonegyedik századi műszaki fejlettség idejében nem lehet automatizált védőberendezéseket kihelyezni mindenhová, ahol erre szükség lehet, de néhány táblát talán a nagy veszteségekkel küzdő vasúttársaság is megbírna: ki lehetne írni például az andráskeresztek alá az ott elhaladó vonatok menetrendjét. Apróság, de az utazók biztonságát segítheti. A mulasztások ugyanis túl sokba kerülnek, ez esetben megfizethetetlen a kár.