Honnan fúj a szél?
A házasság nem készáru, sokkal inkább egy fejlődési folyamat, amely állandó befektetést igényel az érintettektől, ameddig csak a család fennáll. A konfliktusok végigkövetik a családi élet teljes ciklusát: ott vannak már a család formális kialakulása előtt is, az együttjáráskor, és nem tűnnek el később sem,  a párkapcsolatok és házasságok szerves velejárói.
A konfliktusok okait keresve három szinten kell vizsgálódnunk. Az első szintet a házastársak személyisége jelenti, és az ellentétek azon összetevőinek kiderítése a feladat, amelyek az egyéni szükségletek, és viselkedések ütközéséből következnek. A második szinten a család működéséből következő ellentétek vannak. A harmadik szint a társadalmi struktúra, ennek változása, a házastársaknak a társadalomban elfoglalt helye, ebből következő szerepei, a társadalom normarendszere. Ezek a szintek természetesen csak az elemzés tekintetében különülnek el egymástól, a mindennapok terén nyilván nem.
Mely személyiségvonások játszanak leginkább szerepet a házastársi konfliktusok kialakulásában? Ezek azonosítása lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Egyértelmű viszont, hogy a konfliktusok magyarázata ezen a szinten mozog. Ha a válás okairól kérdezzük a volt házasok hozzátartozóit, azt a magyarázatot kapjuk, hogy a pár személyiségének negatív vonásai miatt alakult így a helyzet. Önzés, lustaság, felületesség, pazarlás, gorombaság – és vég nélkül sorolhatnánk. Valójában nem nevezhetjük ezeket a személyiség alapvonásainak. Ezek valójában magatartási komplexumok, amelyek adott kapcsolatban fejlődtek ki, és váltak dominánssá, és egyáltalán nem biztos, hogy a felek egyéb kapcsolataiban is megtalálhatóak. Ezért kell dinamikusan vizsgálódnunk, és a kapcsolaton belüli interakciókat kell követnünk, ha a konfliktusok forrását valóban meg akarjuk találni.

Szerepek ütközése
A házasságokban a felek a házasságkötés után tudatosan törekszenek arra, hogy életük minél több területén váljék férjük, feleségük a szó szoros értelmében a társukká. Ez elkerülhetetlenül ellentéteket teremt, mivel a különböző családokban felnőtt embereknek különféle szokásaik alakultak ki a szocializáció alatt, és ezek összehangolására volna szükség. A teljes alkalmazkodás csak nagyon kevés házasságban sikerül.
Házastársi konfliktusok alakulhatnak ki bizonyos szerepek ütközése folytán. A modern házasságokban nem a házastársi szerep és a kereső munka végzéséből adódó szerep ellentmondásából vezethető le a legsúlyosabb házastársi ellentétek kibontakozása, hanem az anyai szerep és a foglalkozási szerep közötti összeütközésből.
A gyermek születésekor az asszonyok zöme abbahagyja egy időre a kereső munkát, így a családot anyagi veszteség éri. Így az anyaszerep és a kereső nő szerepe ellentmondásba kerül. A munkából való kiesés hátrányos helyzetbe hozhatja a nőt: kikerül abból a körből, mely addig a mindennapjait jelentette, karrierje mindenképpen megtörik, és esetleg végleg megakadályozhatja abban, hogy pályájára vonatkozó elképzeléseit megvalósítsa.
A férj segíthet feleségének e szerepkonfliktus megoldásában, ha kezdettől fogva jelentőséget tulajdonít apaszerepének, és részt vállal a gyermek gondozásából. A legtöbb férj természetesnek tekinti, hogy a felesége az anyai szerepet előnyben részesíti, és nem lát különösebb problémát a pálya megszakításában. Inkább anyagi vonatkozásban látja a teendőket – mivel csökken a család jövedelme –, így feladatának a többletmunka-vállalást tekinti. Így ha a férj saját házastársi és apai szerepét abban látja, hogy a család eltartásáról gondoskodik, s ennek fejében otthon problémamentes órákra számít „csupán”, nem nehéz elképzelnünk az ennek következtében kialakuló konfliktusokat.

(folytatjuk)

(A Párkapcsolat.lap.hu nyomán)