A pedagógusi továbbképzés fórumaként a szabadkai nyári egyetem épp oly jól szervezett és színvonalas fóruma a határon túli magyar pedagógus továbbképzésnek, mint az erdélyi Bolyai Nyári Akadémia – derült ki számomra az idén 16. alkalommal megtartott rendezvényen.
A szabadkaiak vajdasági kollégáik mellett külföldi kartársaikat is szívesen fogadták, a résztvevők pedig kiváló hazai és anyaországi meghívottak előadásait hallgathatták. A nemrég megalakult Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács és a pedagógusszövetség kapcsolata érdekelt a leginkább, mint köztudott, a délvidéki magyar kisebbség e tekintetben úttörőnek számít, sikerült az unióba készülő Szerbiában a kulturális önrendelkezésnek egy magasabb fokára jutnia, illetve annak kiaknázásában már túllépett a kísérletezés stádiumán.
Hogyan működik hát a dolog?– kérdeztem De Negri Ibolyától, a Vajdasági Magyar Pedagógusszövetség elnökétől, aki különben mérnöktanárként került a szervezet élére. A Vajdaságban, mint látni fogják, az utódállamokba szorult magyarság sok tekintetben azonos hátrányaival küzdenek, de az alapvetően közös tanügyi gondok adott kérdésekben sajátos hangsúlyt kapnak. A köszöntőkből még egypár adat: egy aggasztó csökkenés rendjén 1300 elsős kezdte meg az idén tanulmányait a 78 délvidéki iskolai magyar tagozaton, melyeken összesen 1500 pedagógus oktat.
– Az autonómiatanács két éve újult meg – feleli De Negri Ibolya első kérdésemre –, s nagyobb intenzitással dolgozik, amióta a törvény kiszélesítette hatáskörét. Szakbizottságai, mint a kulturális, oktatási, média stb., dolgozzák fel a szakterületek kérdéseit egy-egy civil konzultatív testület segítségével, úgy érezzük, hatékonyabban ad hangot a felmerülő gondoknak.
– A szakminisztériumhoz önök e tanács révén kapcsolódnak?
– Van beleszólása a dolgok intézésébe a tanácsnak. Én mint egy civil szervezet elnöke tagja vagyok a közoktatási bizottságnak, elfogadjuk például, kit javasolunk iskolaigazgatónak, mert ahol két nyelven folyik a tanítás, ott kell egy magyar társigazgatónak is lennie. Hogy aligazgató lesz-e az illető? Hát általában arra törekszik a többség, valóban, de a személy kijelölésében szóhoz jutunk. Nálunk minden iskola kétnyelvű.
– Magam láttam egy épületen a táblát: Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium. Az is vegyes lenne?
– Ez és a zentai, hasonlóképpen tehetséggondozó gimnázium a kiugró művészi stb. képességűek számára létesült, és valóban a két kivételt képezik. Ezek iskolaépületei felszerelésében az anyaország segédkezett, de a szerb minisztériumnak vannak alárendelve. Olyan 250–250 diákkal működnek, és kizárólag magyar tannyelvűek. Valamennyi többi iskolánkban azonban párhuzamosan tanulnak magyar és szerb osztályok, eltérően Erdélytől, ahol ugye léteznek vegyes és külön magyar tannyelvűek is.
– A Vajdaságban legutóbb 250 ezer magyart írtak össze, bizonyára ez is szerepet játszott döntésükben, bár tapasztaltam, a területi koncentráció a tartomány adott sarkában megvan, meglenne. Erdélyben sokan a kisebbségre nézve hátrányosnak tartják eme tagozatosdit, ez sajátos kényszerviselkedést idéz elő...
– Valóban sokan úgy vélik, ezáltal meggyorsul az asszimiláció, s ez nem örvendetes. De ügyelünk arra, hogy a naplóban is két nyelven vezessük az adatokat, az adminisztráció is kétnyelvű. Az igazgatók kinevezésébe pedig jóváhagyási joga van a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Előbb a tantestület javall, utána az iskolaszék, amely kilenctagú, három tanár, három szülő, három önkormányzati képviselő alkotja, és azt hagyja jóvá az MNT. Előfordult, hogy ez ellenezte, és akkor leváltották, illetve nem nevezték ki az illetőt, hanem más került a helyére. Más gondjainkra térve: a visszaesett szaporulat miatt nálunk most a kis létszámú osztályok megmaradására törekszünk. Szórványban most is előfordulnak két-három fős osztályok, ezeket osztatlan tagozatba vonták össze, hogy legalább az öt főt meghaladják. Az MNT arra törekszik, ezek a kis falvakban is megmaradjanak, mert különben iskola és templom nélkül a közösség is megszűnhet a településen. Az iskolák kérvényezik az MNT-nél, hagyja jóvá az ötfős vagy nagyobb tagozatot, és ha az megtörtént, a tartományi hatóságok rámondják az áment, illetve azt még köztársasági szinten is felülbírálhatják.
– Feltűnt nekem a közoktatási bizottság elnöknőjének köszöntőjében a drámai hangütés, amellyel az anyanyelvi képzés fontossága mellett a szerb nyelv oktatási színvonalának emeléséről szólt, merthogy a magyar gyerekek szerbnyelv-tudása elégtelen lenne szerinte...
– A gyerekek, annak ellenére, hogy együtt vannak szerb társaikkal, nem tanulnak meg kielégítő módon szerbül. Miért nem barátkoznak? Úgy vélem, ebben az iskola, az osztályfőnökök többet tehetnének. De az osztályok gyakran önmaguk felé fordulnak. Miért? A mi gyerekeink nap mint nap megélik a maguk kisebbségi helyzetét, és emiatt sem nyitnak kifelé. A többséget sem igazán érdeklik a mi gondjaink.
– Ez nyilván a társadalmi légkör átfogóbb megváltozását kívánná meg. Nálunk didaktikai bajokra is fény derült, amikor a román tankönyveket szakmai vizsgálatnak vetették alá, azok kimondottan rosszul megszerkesztetteknek bizonyultak, nem is beszélve arról, hogy a rossz értelemben vett nemzeti elfogultság sem idegen tőlük... A középiskolában pedig azonos tananyagot írnak elő a többségi és kisebbségi tanuló számára, ami tulajdonképpen diszkrimináció, és az érettségin valóságos katasztrófához vezet.
– Nálunk is rosszak a tankönyvek, de az általános iskolában külön tankönyvek készülnek, úgy is hívják a tárgyat: a szerb mint nem anyanyelv. A középiskolában is más a tanterv, a magyar gyerekek pedig szerbből nem érettségiznek. Magyar és matematika, ezek a fő érettségi tárgyak.
– Nos, ez valóban nagy különbség, a szerb jegy legalább nem rontja átlagukat. A felsőoktatásban viszont rosszak az arányszámok.
– Valóban, a magyar diákok húsz százalékkal kisebb arányban tanulnak tovább, mint a többségiek, ezen akar a MNT legelőbb változtatni, érdemes az interneten is utánanézni, milyen komoly ösztöndíjprogramot dolgozott ki ennek érdekében. E szomorú tényállásnak oka, meglehet, a kisebbségi tudat, az, hogy nem reménykednek abban, álláshoz tudnak jutni utána. Ha rossz a tankönyv, nem tud a gyerek szerbül, lehet, nem meri vállalni az egyetemet sem. Igaz, sokak szerint első éven úgyis megtanulnak. A könnyebb főiskolák most is népszerűbbek, mint az egyetemek. Szabadkán a műszaki főiskolán némely tanárok magyarul is oktatnak. Az újvidéki egyetemen pszichológiára négyen jelentkeztek, a jogi karra nyolcan – ezek nagyon kicsi létszámok, emelni kellene őket. A szabadkai tanítóképzőben viszont elégedettek, mert mind a harmincöt magyar helyet sikerült az idén betölteni. Az egyetemeken, persze, anyanyelven folyik a felvételi, de kevés a jelentkező. Van, aki Magyarországot választja továbbtanulásra, de a statisztikák szerint onnan kevesen jönnek vissza. Szabadkán építészeti kar is létezik az elektronika, mechatronika, informatika mellett. Első éven még indulnak kérésre magyar csoportok, de aztán a lemorzsolódás miatt megszűnnek.
Erdélytől eltérően az anyanyelvű tanárképzés a magyar nyelvet és irodalmat leszámítva megoldatlan a Délvidéken, a pedagógusok zöme az újvidéki egyetemről és a szabadkai főiskolákról kerül ki. Ezért is örvend a nyári továbbképzés oly nagy látogatottságnak.
