A Kárpát Régió Üzleti Hálózat és a Kovászna megyei Asimcov által szervezett Kárpát-medencei hálózatépítő agrárvállalkozók üzleti találkozójának jeles előadója volt dr. Szabó József, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének agrárattaséja. A diplomata exkluzív interjúban válaszolt a magyar agrárkamarát érintő kérdéseinkre.
– Romániában most zajlik az agrárkamarák létesítése. Magyarország hogyan áll ezen a téren?
– Magyarországon agrárkamara nagyon régen létezik, időközben megszületett az agrárkamarai törvény, mely kötelezővé tette a tagságot. Nemcsak a termelőket, hanem a szövetkezeteket, feldolgozókat is egyazon kamarába terelte. Magyarán: egy agrárkamarán belül tömörül az agrárium minden érdekelt tényezője. A tagsági díj kötelező, ötezer forint tagonként, attól függetlenül, hogy az illető milyen volumenű mezőgazdasági tevékenységet folytat.
– Milyen előnyöket élveznek a kamara tagjai?
– Az állam hozott egy olyan határozatot, mely szerint az állam által folyósított nemzeti és nemzeti kiegészítő támogatásokat csak a kamara tagjai kaphatják meg. Az államnak rálátása van a kamara és a tagok tevékenységére, így könnyebben ellenőrizhetők a tevékenységek. Miért fontos ez? Mert minden tevékenységnek van adózási háttere, az állam rendet akar ezen a területen is tenni.
– Vannak visszaélések a mezőgazdasági termelők részéről?
– Igen. Őstermelők importból származó árut csomagoltak, címkéztek át, s ezt saját termékként kínálták. Ez a jelenség is kiszűrhető az agrárkamarák által. Aki piacon van, de nem tag, az halászik a zavarosban, nem igényli sem a nemzeti, sem az uniós támogatásokat. A magyarországi fogalmak szerint magántermelő az, aki önmagának, családja szükségletére termel. Őstermelő, aki ezen felül környezete számára is termel, általában 1–5 hektár közötti területen dolgozik, a terményt piacon értékesíti. Ez a csoport egyedi adózási rendszerrel rendelkezik. Figyelembe kell venni, hogy többet termelnek, ebből kiindulva a csalási lehetőség is nagyobb, azt is megtehetik, hogy magántermelőtől megvett árut értékesítenek a piacon.
– Tudomásunk szerint az uniós támogatások folyósítása nem köthető az agrárkamarai tagsághoz.
– Így van, a tagság csak a nemzeti támogatásokhoz szükséges.
– Mennyire sikerült a politikumot távol tartani az agrárkamaráktól?
– A gazdák érdekeit érvényesítő szervezetet eleve távol kell, kellene tartani a politikumtól. Magyarországon nem kötelező, hogy a kamarába bevegyék az állami hivatalok képviselőit, delegált tagságot. Az más, hogy a mindenkori kormányokkal természetszerűen együtt kell működniük az agrárkamaráknak.
– Az agrárkamarák alakulásánál mennyire lehetett bízni a gazdák önszerveződési képességében? Kellett őket noszogatni?
– Részben igen, részben nem. Itt a problémát a kötelező tagsági díj adta. Miért? Aki kisgazda, annak sok az ötezer forint, aki meg nagy, annak jelentéktelen ez az összeg. Főleg a kicsikről van szó, hiszen belőlük van a több, ők érzik meg a legjobban. Ezért is határoztatott meg ez a minimális összeg, ami nem függ a forgalomtól. Nyilván, ez így is okoz némi problémát a kicsiknek, főként az őstermelőknek, akik piacra járnak árulni, és hétszázezren vannak Magyarországon.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
