Az egyik valóban fontos módosítás a szervezeti felépítést érinti. Míg korábban övezeti, megyei, regionális és országos kamarákról beszélt a törvény, a módosítás értelmében minden megyében egy agrárkamara alakul, ezek működését az országos kamara fogja koordinálni. A megyei agrárkamarák a megyei kollégiumból és az állandó büróból fognak állni, esetenként létrehozhatnak jogi személyiséggel nem bíró övezeti kamarákat is. Megyeszinten az agrárkamaráknál úgynevezett adminisztratív-operatív szolgálat fog működni, ezeket legkevesebb hét szakember alkotja majd, köztük növénytermesztési és állattenyésztési szakemberek, erdészek, jogászok, közgazdászok, más szakemberek.
A törvény szerint az agrárkamarák jogi személyiséggel bíró közérdekű magánintézmények.
Létrehozásuk célja egye­bek mellett az agrárszféra minden szereplőjének – magán- vagy jogi személyiségű termelők, a kapcsolódó ágazatok, élelmiszeripar, erdő- és halgazdálkodás, vidéki és agroturizmus – érdekképviselete, érdekeinek érvénye­sítése. Konzultá­ciós sze­repkörrel részt vesznek a közösségi agrárpolitika, az országos vidékfejlesztési tervek, a mezőgazdaságot érintő törvények alkotásában, a szak­kutatásban, az uniós alapok felhasználásának növelésében, a szak­képzésben és ta­nácsadásban. Nem utolsósorban nagy szerepet kell betölteniük a közintézményrendszer decentralizációjában.
Feladatkörük meglehetősen tág keretek között mozog. A 122-es törvény 18 pontban szabja meg a megyei agrárkamarák feladatkörét. Csak szemelgetünk: képviseli a gazdák érdekeit a helyi tanácsokkal, polgármesteri hivatalokkal, megyei tanáccsal, decentralizált intézményekkel szemben; igazolja a mezőgazdasági termelői minőséget; szaktanácsadást végez; mintaparcellákat létesít, gyakorlati bemutatókat, kiállításokat stb. szervez; jóváhagyja mezőgazdasági területek agrárforgalomból való kivonását – a sort a nem erdőkben lévő diófák kivágásának engedélyezésén keresztül hosszan lehetne folytatni.