A sárvári diákíró-költő tábor idei háromszéki meghívottjai voltak a kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub hétfői rendezvényének vendégei. S bár helybeli, sokak számára mégis meglepetést szerzett felolvasott verseivel kísérőtanáruk, Czilli Aranka, aki több mint tíz évvel ezelőtt maga is Sárváron kapott bátorítást, most pedig ő ösztönzi diákjait alkotásra.
Több mint negyven éve tartják minden tavasszal a Kárpát-medencei diákírók és -költők sárvári találkozóját, a felhívásra évről évre sok száz pályamunka érkezik a magyar nyelvterület minden szegletéből, jeles magyarországi írókból, költőkből álló zsűri pedig kiválasztja azt az ötven fiatalt, akikkel aztán három napig elmélyülnek alkotásaik elemzésébe, segítik tehetségük kibontását, csiszolják verseiket, prózai alkotásaikat, tanulmányaikat. Több ízben elhangzott Kovásznán is: Sárvárra eljutni olyan élmény, amely aztán alapvetően meghatározza további munkájukat, támpontot ad, biztatást, viszonyítási alapot. S bár sokan voltak és sokfélék, igen különböző formában írnak, más-más téma érdekli őket, az irodalom minden alkalommal egy társasággá kovácsolja őket, s amint az egyik lány fogalmazott: „az volt a legjobb, hogy nem volt közhely, nem volt megjátszás, mindenki önmaga lehetett”.
A Kovásznán bemutatkozott öt háromszéki fiatal is nagyon különböző, talán csak a szárnyait bontogató tehetség közös bennük. A kovásznai Molnár Célia és a sepsiszentgyörgyi Kali Ágnes verseiből olvasott, a szintén helybeli Mátyás Lilla novellarészletet, a baróti Farkas Bertalan történelmi ihletettségű elbeszélést, az időközben egyetemistává vált, ugyancsak baróti Gál Enikő pedig Bodor Ádám íróról szóló tanulmányát ismertette. A kérdésre, hogy miért is írnak, más-más, mégis hasonló válasz érkezett: tulajdonképpen belső késztetés miatt, mert szabadságot ad, szavakba akarják önteni érzéseiket, véleményüket, „mert nem lehet nem írni”. Szó esett arról is, mennyire van értelme az irodalomnak, az erdélyi vagy a magyarországi író-, költőtársadalom zártabb, van-e esélyük arra, hogy felfedezzék őket, nehéz-e nőként, költőként helyet találni a férfiak világában.
Érdekes, tartalmas másfél órát tölthetett el a kovásznai közönség a fiatal író-, költőpalántákkal, Czilli Aranka tanárnő hívta fel a szülők, pedagógusok figyelmét: támogatni, biztatni kell a tehetséges ifjakat, írásra ösztönözni őket, az estet pedig a házigazda Gödri Márta zárta József Attilát idézve: „Nem az a fontos, hogy írnak-e verset, hanem az, hogy vers nélkül elferdül a világ gyémánttengelye.” (s. r.)
