PETŐ VILMOS molnár, Magyarhermány. Falustársaim hívták fel a figyelmemet a Háromszék múltheti lapszámának Kékfény című rovatában megjelent hírre, amely szerint én, P. Vilmos (70 éves) több társammal fát loptam.
Csakhogy nem rólam van szó! Van a faluban egy másik P. Vilmos is, de az éppen húsz évvel fiatalabb nálam. Felháborodásomban felkerestem a bardoci rendőrséget, mert az ügyet ők adták le, de sajnos nem segítettek; csak az az érdekes, hogy tudtom szerint van mindenkinek személyi igazolványa. Ezennel hívom fel a figyelmét a tisztelt illetékeseknek, hogy tájékozódjanak jobban, mielőtt még ártatlan emberek becsületét megsértenék. Köszönöm szépen.
N. N., Sepsiszentgyörgy. Nyár elején a Szemerja negyedben egy férfi azzal csalt ki kisebb összeget tőlem, hogy a szomszédaim által megbízott szerelőnek adta ki magát. Ismerőseimtől hallom, hogy ezt a bevált módszert alkalmazza azóta is: bekopog, vízszereléshez kér szerszámot, és végül 26 lejt valamilyen alkatrészre. Nem sok pénz, talán mert tudja, hogy ezért a rendőrségnek sem éri meg lefülelni, de azért bosszantó – azért is teszem szóvá, hogy ne hagyjuk könnyen átverni magunkat.
ZSUFFA LEVENTE, Kovászna. Meglepő vagy talán elszomorító, hogy a rendszerváltás 23. évében a választópolgárok nem tudnak megszabadulni a múlt kísértéseitől. Közelednek a parlamenti választások, és még most is ugyanazok fognak verekedni a bársonyszékekért, akik az elmúlt 22 évben. Az is furcsa, hogy megjelenik egy-két új név, de olyanoké, akik szintén a múlt rendszer pártiskoláiban formálódtak, az RKP-ban vagy a Kommunista Ifjak Szövetségében fejtettek ki „áldásos tevékenységet”, és ezen beosztásokkal járó más „kötelezettségeket” is. Átsétáltak egyik pártból a másikba. És időközben az ateistából hívő lett. Aki ezelőtt messziről elkerülte a templomot, most az első sorban, összetett kézzel imádkozik. És bűneik megbocsáttatnak, mi több, még egyházi feladatokat is vállalhatnak. Országunk úgy néz ki, ahogy kinéz, olyan vezetőink vannak, amilyeneket választottunk, de vajon meddig fog ez még menni? Mikor fogunk felébredni, hogy fel kell sorakoznunk az európai államok mögé, de nem a kullogókhoz. Ehhez olyan vezetők szükségesek, akik a közéletért tesznek és nem saját magukért. Ki kellene törnünk ebből az állapotból! Sok tehetséges fiatal van, képesek lennének köztisztségeket, vezető beosztásokat betölteni, de a régiek ezt nem engedik. Sokan határainkon túl keresnek megélhetési lehetőséget. Csodálkozunk, hogy fogy a magyar. Szomorú, de való!
