Tamás Sándor hosszasan és részletesen ecsetelte sikereiket, azt hangsúlyozta, Háromszék súlya megnőtt az erdélyi magyar politizálásban. Az eredmények nem a szervezet halódását mutatják, hanem éppen ellenkezőleg, „még akkor is, ha ott volt egyes településeken vetélytársaink helyi képviselőinek nagymellű megjelenése, körülöttük pedig nagymellű pestiek süfütyölése” – fejtette ki Tamás Sándor.
Székely István, az RMDSZ főtitkár-helyettese a romániai politikai helyzetet értékelte, közvetlenül az önkormányzati választások után még úgy tűnt, az őszi parlamenti voksoláson a Szociál-Liberális Szövetség tarol, ám a kudarcos népszavazás, a „kormány ámokfutása” lefaragta százalékaikat, és ha az RMDSZ jól szerepel, ismét „királycsináló” lehet, a mérleg nyelve szerepét töltheti be. Elsősorban mentális szempontból fontos, hogy meglegyen a szövetség 5 százaléka, az alternatív küszöb mindenképpen biztosítja a parlamenti bejutást, de „egy 7,2 százalékos közösséget képviselő szervezet nem mehet ez alá a küszöb alá” – fejtette ki Székely István, aki szerint Székelyföldön dől el, hogy sikerül-e teljesíteniük ezt a célt. A románok körében magas részvételi arány lehet, ha a magyarság olyan arányban megy el, mint négy éve, megtörténhet, hogy nem lesz elegendő – hangsúlyozta. Nem igaz, hogy az RMDSZ nem akart összefogást, ám ennek technikai akadályai voltak: pártszövetség létrehozatala a nyolcszázalékos küszöb miatt nem jelentett megoldást, új választási szervezet bejegyzése egy-két hónap alatt lehetetlen, egyetlen lehetőség maradt volna, ha a kis pártok jelöltjei az RMDSZ színeiben indulnak, „de nem vállalták a maihoz hasonló belső megmérettetést”. Mint magyarázta, a megegyezés azért is lehetetlen volt, mert az önkormányzati kampányban ejtett sebek miatt hiányzott az ehhez szükséges kölcsönös bizalom.
A bevezetők után Tamás Sándor kissé belekeveredett magyarázatába, hogy miért kellett felrúgniuk korábbi döntésüket, és miért nem határozhatták meg a székek jelöltjeiket. Mint mondotta, az országos alapszabályzat nem tette ezt lehetővé (állítólag az egyik érintett ásta elő az erre vonatkozó cikkelyt), amint Tamás Sándor fogalmazott, akkor bízhatták volna a székekre a döntést, ha nincs vita. A jelöltek névsor szerint mutatkoztak be, a képviselők sorát a kézdivásárhelyi Fejér László nyitotta, aki elsősorban a térség gazdasági fejlesztésére fektetné a hangsúlyt, és a vállalkozóbarát környezet megteremtése érdekében tevékenykedne a parlamentben. Markó Attila, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ jelöltje eddigi pályáját vázolta, Tamás Sándorral és Székely Istvánnal egy időben tanult jogot Budapesten, majd úgy tért haza, hogy „jogainkért, javainkért és jövőnkért dolgozik”, ezt kívánja majd képviselőként is folytatni. Márton Árpád, aki Erdővidék és az Olt mente képviselői helyére pályázik, minden küldötthöz eljuttatta beszámolóját, az ülésen A jövő nemzedék sorsa a mi kezünkben van címet viselő programjából ismertetett részleteket.
Bíráló hangot először a baróti Pál-Szilágyi Zoltán ütött meg, akinek esélye jelentősen csökkent a korábbi szabályok felrúgásával. A Háromszék aznapi vezércikkéből idézte azt a passzust, amely kitért arra, hogy az RMDSZ-es szenátorok hallgattak, nem szólaltak fel az autonómiastatútum napirendre tűzésekor. Mint mondta, azért van szükség új, hiteles emberekre, hogy ez ne ismétlődhessék meg. Külön megszólította a székek képviselőit, fontolják meg, kire adják voksukat, hisz mindenki azt szeretné, ha egy hozzájuk közel álló, vidékükhöz közvetlenül kapcsolódó személy képviselné; a fiatalokat, hogy gondolják meg, ha most is a régiek helyben maradására voksolnak, soha nem lesz lehetőségük előrelépni; a polgármestereket, akik ugyan elígérték már szavazatukat, de még megfontolhatják döntésüket.
A kovásznai Thiesz János nyomtatásban is megjelent programját ismertette, Albert Álmos röviden beszámolt eddigi szenátori tevékenységéről, Kerekes Jenő maksai orvos vetítéssel kötötte egybe bemutatkozását, kiemelte: bár leginkább az egészségügy problémáit ismeri, vannak elképzelései más ágazatokra vonatkozóan is. Klárik László a közösségépítés fontosságáról, felelősségéről beszélt, elfogadhatatlannak nevezte a központosítást, és felhívta a figyelmet az önállósodás fontosságára, Há­romszéken például a legdinamikusabban éppen azok a települések fejlődtek, amelyek önállósultak – fejtette ki. Olosz Gergely eddig képviselőként tevékenykedett, a következő mandátumban szenátori helyre pályázik, mint elmondta, nemcsak a törvényalkotást tekintette feladatának, hanem azt is, hogy a minisztériumokban, bukaresti hivatalokban segítsen megoldani a közösség dolgait. „Kiállunk a pityókatermelő gazdák mellett, most, amikor kevéske terméküket sem tudják értékesíteni a külföldről behozott krumpli miatt. Nem riadunk vissza attól sem, hogy elmenjünk a végsőkig, ha kell radikális eszközökhöz folyamodunk, lezárjuk az utat, és a prefektúra elé ürítjük a székely pityókát” – dörögte Olosz Gergely.
A bemutatkozások után hosszasan elhúzódott a szavazás és a voksok összesítése. A végeredmény  355 megjelent küldött szavazata alapján a következő: a szenátorjelöltek közül Olosz Gergely kapta a legtöbb voksot, 290-et, a második Klárik László Attila 221 szavazattal, ők ketten lesznek tehát az RMDSZ háromszéki jelöltjei, a harmadik helyre csúszott Albert Álmos 163 szavazattal, negyedik lett  Kerekes Jenő 36 szavazattal. A képviselőjelölteknél első Markó Attila 332 szavazattal, második Thiesz János 328 szavazattal, harmadik Márton Árpád 307 szavazattal, negyedik Fejér László 299 szavazattal. 153 vokssal csak az ötödik helyre futott be Pál-Szilágyi Zoltán, így az idei választásokon ő nem lehet a szövetség jelöltje.