Szinte gondoltam, hogy a múlt heti ülésen, amely a székelyföldi autonómiáról szólt, a szenátus nem fogja egyhangúan megszavazni nekünk az önrendelkezést. Viszont nem hittem, hogy szenátoraink hallgatni fognak, mint a sza…lamandra a fűben.
Pedig jó alkalom lett volna elzengeni az autonómiáról azt, amit nekünk dalolnak a választási kampányban a minket mindenáron képviselni akarók. Attól féltem, hogy olyan viharos csetepaté lesz, mint az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) 1960. október 12-i közgyűlésén, amikor is oly heves vita bontakozott ki, hogy a vita csillapítására szolgáló kalapács nyele eltörött a nagy rendteremtő kalapálásban. Ezért a Szovjetunió akkori vezére, Hruscsov kénytelen volt lehúzni cipőjét, és azzal verte a szószéket, figyelmet követelve. Ez ugyan otromba viselkedés volt, de a világ azóta is emlegeti. Az ominózus ENSZ-közgyűlésen a gyarmati országok felszabadításáról volt szó.
Most én hangos megnyilvánulásokról, szópárbajokról, esetleges asztalverésekről is álmodoztam. De ha már nem akarták ilyen erélyesen kinyilvánítani véleményünket választottjaink, akkor bár halkan, de elrebeghették volna szerény óhajainkat. Kérhették volna, hogy legalább engedélyezzenek számunkra egy kicsi székely zászlócskát, mert éppen most döntött a bíróság arról, hogy az nem lehet megyei jelkép. Tudom én, a román szenátorok visszakézből válaszolják azt, hogy nem is csoda, hiszen ha Székelyföld és székelyek nincsenek, akkor hogyan lehetne székely zászló? A Mikó-ügyet, a marosvásárhelyi egyetem esetét is meg lehetett volna pendíteni, de a most aktuális székelyföldi kétnyelvűség elleni prefektusi meg egyéb támadásokat is. Ha érvelésük süket fülekre talál, akkor szenátorainknak eszébe juthatott volna az előbb említett, ötvenkét évvel ezelőtti, a gyarmatokkal kapcsolatos ENSZ-közgyűlés. Elöljáróinknak azt kellett volna kérniük, hogy ne csak gyakorlatilag tekintsék gyarmatnak a Székelyföldet, hanem ezt a tényt rögzítsék törvényben is. Ennek bizonyosan sikere lett volna a többség körében. Egy ilyen javaslatot a szenátus százszázalékos többséggel megszavazna. Ezek után a Székelyföld problémáját akár az ENSZ elé lehetne vinni, amely 1960 óta számos határozatot hozott a gyarmatok felszámolására, és rövid időn belül döntést hozhatna Székelyföld esetében is, majd arra hivatkozva ki lehetne kiáltani Székelyföld gyarmati sorból való felszabadítását. Az angol gyarmatbirodalom megszűnése után a brit függőségben levő országok, ha kedvük volt, megmaradhattak a Brit Nemzetközösség tagjának. Nemzeti zászlójuk egyik sarkában ott díszeleg az angol zászló. A mi estünkben – nagylelkűségből és jóhiszeműségünkről tanúbizonyságot téve – mi is megengednénk, hogy a székely zászló sarkában ott legyen egy kicsike román zászló.
Ezek után a többségiek rájönnének, hogy a szenátusi vitán mekkorát tévedtek, és kérve könyörögnének, hogy ne függetlenítsük magunkat, inkább teljes autonómiát adnak nekünk.
