FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Amilyen az ember, olyan a munkája, törvénye. A kommunizmus évei­ben sokféle népséget telepítettek be Erdélybe. Főleg azok jöttek, akiknek sem bent, sem kint nem volt vesztenivalójuk, és elnyomóként viselkednek a mai napig is. Akad köztük olyan, aki nem akar a tükörbe pillantani, és a világot sötét szemüvegen keresztül nézi. Tá­madja a magyarokat, mert az anyanyelvükön beszélnek, és fütyül rá, hogy az Európai Unió elvárja bizonyos szabályok betartását, mert csak demokratikus módszerekkel lehet megelőzni a konfliktusokat. Sep­siszentgyörgyön demokratikus módon választották meg a vezetőket, és a lakosság elvárja, hogy ezek megvédjék a támadásoktól, élhessen békében.
N. N., Sepsiszentgyörgy. Nem tudom, hogy nem látják az illetékesek, mi lóg Sepsiszentgyörgy belvárosában a kormányzó Nemzeti Liberális Párt székházán? Vagy volt székházán? Ugyanis teljesen lakatlannak látszik. Nem tudom, ők minek neveznék, mert nemzeti zászlónak bajosan lehetne azt a fakult rongyot, amin például piros szín már nincs is. Ha meg már elköltözött a pártszékház – bár a cégtáblája még ott virít –, akkor miért nem szerveztek zászlóbevonást? Most képzeljük el, ha magyarlakta vidék bármilyen kicsi falujában ilyesmi lógna bármilyen hivatalos épületen, hogyan sikoltozna (egymást hergelve) a teljes országos média...