Hatalmas siker ez, hiszen a gyár újraindítása több ezer embernek újból megélhetést biztosíthat. Ezzel Felső-Há­romszéken lényegesen csökkenhet a kivándorlás, főleg az ifjúság eldobhatja a vándorbotot és a tarisznyát a hamuban sült pogácsával, megmaradhat a szülőföldjén.
A kézdivásárhelyiek e lépésével ismét igazolódott a római bölcsesség: ha békét és jólétet akarsz, biztosíts kenyeret és cirkuszt a népnek. A cirkusz most már mindennapos, ezután a kenyér előteremtésével kell foglalkozni, és ezt csak a gazdasági növekedéssel, új munkahelyek teremtésével, hazai és külföldi befektetők, valamint uniós pénzforrások bevonásával lehet.
A csavargyár visszanyerése – és ezzel egy időben a sepsiszentgyörgyi autóvillamossági vállalat (a „dudagyár”) kármentése (amelyről az október 2-ai Háromszékben olvashattunk) – jó irányba vezet,  ezt a példát több erővel és akarattal más vállalatoknál is követni kell, mert amíg nem lendül fel gazdaságunk, és nem leszünk önellátóak, a mindnyájunk által hőn óhajtott autonómia csak pávatáncos álom és hattyú­dal marad. Hisz csak a borvíz útjával és falusi turizmussal, a végletekig segélyekre alapozva nem lehet egész megyénk lakosságát foglalkoztatni, ellátni.

LŐRINCZ JÓZSEF