Kiragadott példaként a szociális működőképesség például magában foglalja a társadalmi szerepvállalás különböző aspektusait, beleértve a szexualitást, az otthonteremtést, a munkatevékenységet és munkateljesítményt, valamint bekapcsolódást és közreműködést a rekreációs és egyéb társadalmi eseményekbe.
A fizikai működőképesség területén az életminőséggel kapcsolatban lényeges szempont például, hogy egy orvosi kezelés növeli-e vagy csökkenti a napi élettevékenységek korlátait, hogyan befolyásolja az energiát és a fáradékonyságot, vagy hatással van-e egyéb fizikai tünetekre.
A szubjektív életminőség-mutató legalább olyan fontos, mint az emberről „objektív” képet mutató vizsgálati leletek. A HQoL (Health-related Quality of Life, multidimenzionális megközelítés) a fizikai és pszichológiai jellemzők összességének aggregált mutatója, amely azt tükrözi, hogy egy személy mennyire érzi magát egészségesnek, és mekkora örömöt talál tevékenységeiben és életvezetésében. Az egészségügyi szakemberek növekvő meggyőződéssel állítják egyre inkább azt, hogy a gyógyellátás célkitűzésének sokkal inkább az életminőség javítására kell összpontosítania, mint a betegségek kezelésére vagy a túlélés meghosszabbítására.
Az időskori életminőség-mérés jól bevált eszköze a húsz összetevőből álló életelégedettségi index (Life Satisfaction Index – Form, LSI-A), melyet a XX. század egyik legismertebb pszichológusa, Bernice L. Neugarten dolgozott ki 1961-ben. A matematikai statisztikai feldolgozás újabb módszereinek felhasználásával továbbfejlesztették a tesztet, de az alapok változatlanok maradtak. A húsz kérdésből álló teszt az élet iránti lelkesedés vagy apátia; a lelkierő és beletörődés; a kívánt és elért célok kongruenciája; a fizikai, pszichológiai és szociális önkép, valamint a kedélyállapot feltárása révén számszerűsíti az időskori életminőséget. A teszt, jóllehet nevében hordozza az életelégedettség kifejezést, felfogható a sikeres öregedés működési definíciójának. Az index összetettebb, és többet mond annál, mint amit a jó közérzet fogalma kifejezésre juttat. A teszt segítségével beazonosíthatók azok az egyének, akik sikeresen idősödnek, illetve akik betegség, magányosság vagy egyéb tényező következtében nehézségekkel szembesülnek.

Időskori közérzet
A húsz összetevőből álló, 0 és 40 pont közötti eredményt mutató életelégedettségi teszt felvételére és kiértékelésére nem mindig áll rendelkezésre elegendő idő. Ilyenkor ne féljünk alkalmazni a közérzet önértékelésére vonatkozó egyszerű kérdésfelvetést: hogyan ítélik meg betegeink saját egészségi állapotukat életkorcsoportjukba tartozókéval összehasonlítva.
Az egészség önértékelését az elmúlt évtizedekben számos nagy egészségügyi felmérésben alkalmazták. A megkérdezettektől arra kértek választ iskolai osztályzáshoz hasonló módon, milyennek minősíti saját egészségét korosztályához viszonyítva. Nyilvánvaló, hogy minél jobban kielégítettek valakinek az igényei, minél kevesebb hiányt szenved, annál jobban érzi magát, annál jobb a közérzete. A közérzet a szükségletek kielégítettségi szintjét tükrözi.
Bármennyire is romlik valakinek az egészségi állapota, beleértve a szellemi állapotát is, amíg felfogja a közérzetére vonatkozó kérdést, és válaszol rá, nem bírálhatjuk felül azon véleményét, hogy jól érzi-e magát, vagy nem. Ki hogyan érzi magát, abban a válaszadó véleménye a meghatározó. A beteg közérzetét illetően tudomásul kell venni, és igazodni kell ahhoz, amit a beteg maga mond, saját szubjektív ítélete alapján közöl.
Számos vizsgálati eredmény azt jelezte, hogy az önértékeléses egészségmutató előjelzője a jövőbeni egészségi problémáknak, sőt, némely feltételezések szerint – különösen idősek esetében – mortalitási indikátorként is szolgál.
Ma már az irodalomból ismert, hogy az életstílus, a szociodemográfiai, a táplálkozási és egyéb tényezők szorosabb kapcsolatban állnak a mortalitással, mint az önértékeléses egészségmutató, de az utóbbi sem vethető el teljesen. Ha a költség- és időráfordítás hatékonyságot is figyelembe vesszük, és ha elsődlegesen nem mortalitási indikátorként alkalmazzuk, akkor könnyen és gyorsan juthatunk egy állapotjellemzőhöz, és ne féljünk alkalmazni.
(Forrás: dr. Majercsik Eszter, Geronto.hu)