A mókusok is tetézik a bajt
 Itt ritkán történik valami említésre méltó – mondták Kálnokon. Kedvünk kerekedett ellentmondani, mert más sepsiszéki településekhez hasonlítva itt sem lépkednek lassabban a történések. Annyi igaz, hogy a tollforgatónak „be kell várnia” az említésre méltó eseményeket ahhoz, hogy riportnyira való gyűljön össze belőlük. Ha „bevárja” az ember, lassan helyi kis mozaik is összeáll: új lelkész érkezett, évfordulós ünnepséget szeretnének szervezni a falu egyik jeles szülöttének emlékére, ez év augusztusában lezajlott a Bedő Albert-emlékünnepség, renoválják a kultúrotthont, decemberre közös ünnepséget terveznek, újfogásban a helyi művelődés, táncegyüttes és fúvószenekar deríti a lelkeket, anyagi alapok mutatkoznak az árvíz rombolásainak kijavítására, s remélik, hogy végre felújítják a községközpont fölöttébb leromlott betonalapú bekötőútját. A nyáron felújították húsz éve tartó testvértelepülési kapcsolatukat Mező­túrral, s újabb baráti kapcsolatot kötöttek a közép-dunántúli Fejér megyei Gár­dony üdülővárossal, amely nagy írónk, Gárdonyi Géza nevéhez kapcsolódik.
Szabó Adél Júlia unitárius lelkész alig egy hónapja foglalta el állását, amelyre egyhangúlag meghívta a százhatvan lelket számláló, történelmi gyökerekkel rendelkező gyülekezet közgyűlése. Ehhez az anyaegyházhoz tartozik a bodoki unitárius leányegyházközség és az étfalvazoltáni szórvány is. A Kis-Homoród menti Homoród­szentpéterhez kötik a családi szálak, de éreztük: sikerült megbarátkoznia a sepsiszéki hangulattal is.
– Nem titok, anyagi és lelki gondokkal vettem át a gyülekezetet – mondta. – Az anyagi gond manapság nem ritka, a laza közösség főleg a Nemes Dénes lelkész utáni idők gyakran váltakozó lelkészeinek kontójára írható. Adósságunk nincs, csak Isten és a régi népes, gazdag kálnoki unitárius gyülekezet emléke kötelez. Alig egy hónapja vagyunk itt. Megtisztíttattuk a temetőt, és bekerítettük, mert ez idáig szabad járása volt a legelő állatoknak. Javításra szorulnak épületeink: megrepedt a templom fala, megrokkant a lelkészi lak egy része, megviselte az idő az A kategóriás műemlék haranglábunkat, és zsindelyfedelét kirágták a mókusok. Pályázni akarunk, mert a javítások jelentős összegekbe kerülnek.
Emlékház a jeles szülötteknek
 A parókián került terítékre az a téma is, hogy az épület udvarán öntötték meg évekkel ezelőtt a Bedő Albert-emlékház fundamentumát. Az építkezés időlegesen megszakadt, s ebben az évben lett volna a falu szülötte, az unitárius vallású Hosszú Zoltán (1897–1944) színművész születésének 155. évfordulója. Az emlékházépítés folytatásáról ugyan különbözőek a vélemények, a Hosszú Zoltán-emlékünnepségre, mert hamarosan év végén járunk, már csak a jövő esztendőben kerülhet sor. Erről érdeklődtünk Gödri Miklós református lelkésztől is, aki a jelenlegi unitárius lelkész megérkezése előtt felvetette ennek gondolatát. „El­marasztaltak – mondta –, hogy úgymond református lelkészként kisajátítottam a Hosszú Zoltán-megemlékezést is. Nem ragaszkodom ahhoz, de annyi bizonyos, hogy az új lelkész asszonnyal közösen feladatunk lesz megszervezni, sőt, azt az ötletemet is fenntartom, megérdemel egy mellszobrot.”
Nem az emlékünnepségek képezik a legsürgetőbb falugondokat, hallgattuk Kisgyörgy Sándor sepsikőröspataki új polgármester véleményét is, aki elmondta, hogy a községvezetés semmiképp nem mondana le az eltervezett és megkezdett emlékház gondolatáról, sőt, el tudná képzelni azt, hogy abban helyet kapjanak a két település olyan jeles személyiségeinek emlékei, mint az említett Hosszú Zoltán és a sepsikőröspataki könyvszerző, Imreh Lajos. Egyelőre ravatalozóház helye és megépítése dolgában sem született végleges döntés – folytatta a polgármester –, de annyi bizonyos, hogy arra szükség van, beleegyezését adta a helyi tanács is. Az unitárius lelkész sejteni engedte, egyházközsége nem mondana ellent annak, hogy a ravatalozót az unitárius temetőben építsék fel, amit a református lelkész is jó megoldásnak talált. Nem lett volna rossz megoldás a központi fekvésű régi református lelkészi lak kertjében sem, de arra a telekre sportlétesítményt terveztek, amelynek kivitelezésére a reformátusok hollandiai testvéregyháza már adományozott, s így a tervről lemondani nem tudnak.
Újfogások a közéletben
– Milyen mindennapi kálnoki gondokkal küzd az új községi önkormányzat? – kérdeztük a polgármestert.
– Közel sem ért véget a magánvagyonnal kapcsolatos, több mint húszéves folyamat. Számtalan megoldatlan földes bajjal, főleg rendellenességgel bajlódunk, majdnem naponta kell megoldást keresnünk egy-egy ezzel kapcsolatos panaszra, mert nem mindenhol és nem mindenki azt a területet használja, amelyet számára kimértek, és ezért születnek napról napra újabb meg újabb panaszok. Nekünk a jövőre is gondolnunk kell. Az az érzésem, hogy gondjaink lesznek az ivóvízzel, s ezért tervünk, hogy pályázzunk egy új fúrt kútra, kimondottan Kálnok számára, s ezt a települést válasszuk le a kőröspataki rendszerről, legyen állandó jelleggel megfelelő mennyiségű vize. Ha sikerül felújítani a kőröspataki bekötőutat, akkor Kálnokra is könnyebb lesz eljutni a 12-es műútról. Nagyméretű munkálatokra ebben az évben már nem lehet számítani, de azokat az anyagiakat, amelyeket az árvíz okozta rombolásokra fogunk kapni, maradék nélkül befektetjük. Az egyik legfontosabb objektum a település bejárata előtti híd, amelynek az áteresztőképessége minimális, és nem a legmegfelelőbben helyezték el. Gondunk volt a kultúrotthonnal, mert a megromlott tetőzet szarvazata beszakadt, befolyt az eső. Most újba tettük, megrukítottuk a cserépfedelet is. Szeretnénk folytatni és rendbe tenni a terem belső részét. Le kell verni a vakolatot, felújítani a mennyezetet, meszelni kell. Nagy munka ez, el fogjuk végezni, mert támogatott a megyei tanács 10 000 lejjel. Önerőből kiegészítjük, ugyanis december­ben ünnepséget akarunk itt szervezni. Ad­ventben gyűljön egybe a falu népe, érezze, hogy egy közösség, s közösen sokra lehet menni. Én azokat a munkákat is fontosnak tartom, amelyeket közösségi kezdeménye­zéssel indítottunk el.
Tánc és muzsika
– Hogy kedvesebb lehessen az élet – erre szolgál az itt szervezett gyerek és ifjúsági tánccsoport, amelyet Kecskés József és felesége, Váta Piroska oktat-tanít, s amelyben 62 fiatal vesz részt – részletezte a polgármester. – Újraalakult a helybeli fúvószenekar, jelen pillanatban tizenöt tagú. Mindkettőnek vannak helyi hagyományai, és ez nagyon fontos, mert erre lehet építeni az újrakezdést. A fúvósok számára egyenruhát szeretnénk rendelni, s erre pályázni akarunk. Nagyon örvendünk, hogy van erre a fajta zenére igény. Alig álltak össze nyár derekán, s augusztus 20-án, amikor fáklyás felvonulást szerveztünk a két falu közötti tetőn az ősi kápolnaromhoz, már felharsant zenéjük, és szerepeltek a Bedő Albert-ünnepségen is. Szinte hihetetlen, hogy milyen rövid idő alatt visszaállt a kulturális élet ebben a faluban, s ez nagyon fontos, mert a mindennapok annyi megpróbáltatással-bajjal és aggodalommal járnak, legalább ünnepi alkalmakkor szóljon a mu­zsika. Egyre jobbak a fúvósok, karmesterük Kőröspatakról Téglás Botond és Kálnok­ról a református egyház kántora, Timár Zoltán. Az utóbbi profi, zeneiskolát végzett, és benne volt az Olt textilgyár zenekarában.
– A fúvósok halottak napján megjelentek az unitárius temetőben, és zenélni kezdtek. Sokaknak, és bevallom, nekem is kissé szokatlannak tűnt ez, hiszen a temető kegyeleti hely – szólt közbe Szabó Adél lelkész –, de amikor az idős asszonyok elmondták, hogy ez a régi időkben is helyi szokás volt, meghajoltunk a hagyomány előtt, és nem akadályozni, hanem szorgalmazni fogjuk a következő években is.
– Mi nem vagyunk koreográfusok – mondta a bölöni származású Kecskés József, aki feleségével együtt vállára vette a helyi tánccsoportok tanítását-szervezését, s akiket kálnoki otthonukban kerestünk fel.
– Mi valamikor Rápolti Pista bácsi Fenyőcske csoportjában táncoltunk, később Jánosi József táncoktató tanítványai voltunk több éven keresztül. Nagyon ragaszkodunk a háromszéki eredeti táncokhoz, s tudjuk, hogy ezáltal nem kocsmázó fiatalokat nevelünk, és ha ők is megszeretik a néptáncot, tovább él a hagyomány. A feleségem kezdte a kis óvodásokkal, s aztán lassan bővítettünk, jöttek a kisiskolások és a nagyobbacskák, ez a középső csoport, majd pedig a nagyobb iskolások és az iskoláskort meghaladó fiatalok. Az új községvezetés biztatott és segített, hogy folytassuk a munkát. Használt székely ruhákat vásárolt a polgármester, most folyik a felújításuk, mert meghívást kaptunk Szo­tyorba, ahol november derekán néptáncfesztivál lesz, s arra bejelentkeztünk. Kál­nokon és Kőröspatakon hatvan fiatallal foglalkozunk, s ebből ki lehet állítani a közeljövőben 17 pár táncost. A tanács pályázott új néptáncos ruhákra és kulturális felszerelésekre, meg is nyerte, s abból újra fel tudunk öltöztetni 7+6 táncospárt.
– Ennek a táncmozgalomnak van egy olyan hozadéka – egészítette ki a gondolatkört Kecskés Piroska –, amiről eddig nem esett szó, mégpedig az, hogy szerfelett mozgósító. Volt olyan előadásunk, ahová olyan személyek, nagymamák jöttek el, hogy láthassák unokájukat táncolni, akiket egyébként semmi más módon nem lehetett volna elcsalogatni valamilyen művelődési rendezvényre. A néptáncmozgalom közösségkovácsoló ereje vitathatatlan.