Kosztándiné Bálint Katalin szülőfaluja Székelyvarság, Udvarhely vidékén, Oroszhegy község felett, a Görgényi-havasok déli vonulatában, a Nagy-Küküllő forrásvidékén fekszik.
Ruhaszárítás, 1956
A falu a magas hegyháton szétszórt és a hegyi patakok mély völgyeiben itt-ott megbúvó tanyák szövedéke. A 850—1000 méter magasságban elterülő fenyőerdők fokozatos irtásával alakultak ki a tisztások, legelők, erdőfoltok és ligetek által körülvett — lakóházakból, csűrökből és ólakból álló tanyaszigetek. (…)
Mintha csak Orbán Balázs régi útvonalát akarná követni Bálint tanító úr és családja, hamarosan leköltözik Varság tisztásáról a Nyikó-patak völgyébe, előbb Bogárfalvára, majd Farkaslakára, végül Malomfalvára, állandó lakhelyet berendezni. Észrevétlen és nyomtalan maradt talán az út és az idő a szülőfalutól az otthonig. Más itt a táj is! A tág, égbe vesző fennsík helyett zárt és intim kertek. A Nyikó mentén gyümölcsöskertekkel, szántókkal, krumpli- és gabonaföldekkel érnek egymáshoz a falvak. A falukat akkor még bükk- és csereerdők ölelték, a patakocskát zsombékos szittyók, nádcsíkok kísérik. A szelíd dombok között kékre meszelt, magas, faragott fatornácos és zsindellyel fedett házak sorjáznak. Az ablakokban muskátli virágzik. Esténként a ,,katlan" körül tündérmesék szálltak, és Tamási Áron történetei. Az út mentén kisebb-nagyobb, faragott székely kapuk díszlenek. Itt mindenki szépen meg tudja faragni a fát, még a tanító is. Egy általa gazdagon faragott képkeretet a később festővé vált lánya ma is őriz. Idillikus mindez, ám így tartja számon évtizedek múltán is az emlékezet. (…) Kosztándiné Bálint Katalin a malomfalvi iskola után az udvarhelyi tanítóképzőben készült édesapja hivatását folytatni. Már az udvarhelyi években kitűnt kiváló rajzkészségével, így szinte természetesen döntött úgy tizenhét évesen, hogy a kolozsvári képzőművészeti főiskolán folytatja tanulmányait. (…) A tanulmányi évek alatt, társaihoz hasonlóan, számos rajz-, szín- és fénytanulmányt készít, akvarellezni jár a Házsongárdi temető fölé, majd későbbi élettársával, Kosztándi Jenővel a Hegyvölgy utcai düledező, roggyant házakat festik. Időközben — mint ahogyan várható volt — az otthoni támogatás egyre nehezebbé vált, így öt év után rajztanári végzettséggel követi férjét Háromszékre. A Kézdivásárhelyen történő letelepedés életre szólónak bizonyult. (…) Hegyvölgy utca, 1954 Kosztándi B. Katalin mély érzelemmel és tudatossággal — sohasem csak nosztalgiával éli át és értelmezi újra a tájat akvarell- és pasztellképein. Falusi tájképein néprajzi pontossággal megfestett, régi házakat, utcarészletet és tárgyakat láthatunk. Régi falu című képén a kék foltokban kibontakozó, összeszoruló, egymásba csúszó háromszögek, a Kapuk című kép kusza, zaklatott vonalai a valóság pontos megfigyelését őrzik. A pontosság viszont nem megy el az aggályos részletezésig. Egy-egy kör alakú, kis színfolt és sugárvonal jelzi csupán a faragott kapu rozettamotívumát. A kék szín hidegségét finom barna tónusok oldják. A sárga és barna színekkel festett őszi tájképeket elegáns és nagyvonalú formák, egymásba visszahajló, nyugodt vonalak jellemzik. Érdekes kísérleteket is látunk a monokróm pasztellképeken. (…) Kosztándi B. Katalin életművében a hó, a téli táj mindegyre visszatérő motívum. Legtöbb képén szél hordta hóhegyek és hóvölgyek vastag rétegébe süppednek a patak menti akácok, erdők, falusi házak és az otthoni kertek. A havas tájkép így válik a súlyosan átélt életélmény és a látvány művészi átértelmezésévé.