Sokat elárul ez a magyar érdekképviselet eddigi munkájáról, autonómia iránti elkötelezettségéről – hisz köztudott: a népakarat ilyen erőteljes kinyilvánítása nélkül óhajunkat aligha veszik komolyan Bukarest­ben vagy bárhol a világban –, de most össz­pontosítsunk inkább az elmúlt hetek-napok történéseire. A parlamenti választások előtti forgatagban ugyanis biztató előjeleit fedezhetjük fel egy olyan nemzeti ügyek mentén történő összefogásnak, amely hosszabb távon akár konkrét együttműködés alapja lehet, de ami ennél is fontosabb: újfajta, a közösségi érdek felvállalására építkező politizálás kezdetét jelentheti. Erre utal legalábbis, hogy előbb a székely szimbólumok védelmében az RMDSZ által szervezett megmozduláshoz csatlakozott majd minden magyar szervezet, az MPP, az EMNP és az SZNT – majd, a jelek szerint ugyanez történik a Néppárt által kezdeményezett autonómiatüntetéssel is. Persze, bizonyára van ebben taktikázás, kampányidőszakban egymást hozzák kényszerhelyzetbe a versengő alakulatok – de ezzel sincs semmi baj, ha jó célokra sarkallják egymást, és nem vetélytársaik lejáratásán ügyködnek. Nehezen hihető ugyanis, hogy önszántából szervez autonómia-nagygyűlést az RMDSZ, az is, hogy egyáltalán csatlakozik hozzá, ha éppen nem a voksolás előtt néhány héttel lennénk, de a verseny hatására nem tehet mást, mint hogy felkarolja az ötletet – a választás szabadsága, lám, máris érezteti pozitív hatásait.
Persze, az autonómiaküzdelem sikerre viteléhez ennél jóval többre van szükség. A jövő szombatra tervezett megmozdulás új kezdet lehet – de csak akkor, ha a kezdeményezők a választások után is folytatják a harcot. A parlamentben, nemzetközi szövetségeseket keresve, a helyi románsággal párbeszédet kezdeményezve vagy éppen újabb tüntetéseket szervezve – közös stratégia mentén, mindenki a maga helyén.