Egy bő órán át faggatta Adina Pretoria Dumitrache bírónő a történtekről – előbb ugyan közölte, hogy a beismerő vallomás a kiróható büntetést (a szabadságvesztést is) kétharmadára csökkentheti, Rácz azonban mindjárt az elején leszögezte: fenntartja az eljárás elején rögzített nyilatkozatát, és ragaszkodik védekezési jogához, mert így bebizonyíthatja ártatlanságát.
A továbbiakban elmondta: Áda Józseffel 2008-ban, polgármesterré választása előtt ismerkedett meg, és azt hitte, hogy baráti viszonyba kerültek – gyakran találkoztak, beszélgettek, szabad idejükben családjaik is összejártak –, utólag azonban rájött, hogy Áda csak kihasználta a helyzetet, bár ő maga soha nem ígérte neki, hogy előnyben részesíti a polgármesteri hivatallal kötött szerződéseit, illetve hogy kedvezményesen fizetnek az Áda cégének. Rácz tagadta, hogy korábban pénzt kért és fogadott volna el Áda Józseftől azért, hogy a városháza az ő cégével szerződjön, vagy bármi másért; azt is cáfolta, hogy 2010 áprilisa és októbere között havi 4000 lejt kapott volna.
Egyetlen alkalommal, 2011 februárjában vett el 3000 lejt Ádától, aki ezt az összeget a lakására hozta, miután többször jelezték neki (a városháza alkalmazottjai is), hogy a (szeptemberi) városnapok támogatására ígért 20 000 lejt nem fizette be. Rácz erről a 3000 lejről nem adott nyugtát, másnap azonban bevitte a hivatalba, és egy borítékban (amelyre pár eligazító szót is firkantott) egyik beosztottjának, Török Barnának az asztalára tette, aki éppen három nemzetközi idegenforgalmi fesztiválra készült, ezért keveredhetett el a pénz az iratok között. Később derült ki – amikor az ellenzéki (RMDSZ-es) frakció elszámolást kért a városnapokról –, hogy a 3000 lej nem jutott el a pénztárig, ám Rácz az iratok között megtalálta, az iroda egyik női alkalmazottjával leküldte, és nyugtát is kért róla. A támogatási szerződést (a városnapokra) amúgy Áda nem írta alá, feltételül szabta, hogy a város törlessze a céggel szemben felhalmozott adósságait. Erről bizalmasan több ízben is beszéltek, Áda próbált nyomást gyakorolni rá, és Rácz mindig elmondta, hogy a városháza lehetőségei szerint fizet a beszállítóknak. Ő maga arra törekedett – magyarázta –, hogy a rendelkezésre álló összegeket méltányosan osszák el, a kifizetések sorrendjéről azonban Bokor Erzsébet könyvelő döntött, ebbe nem szólt bele, és úgy véli, hogy minden cég egyforma bánásmódban részesült. Áda egyébként többször küldött a városnak meg nem rendelt – mindig utólag iktatott – szállítmányokat (kavicsot, homokot), bár Rácz ismételten figyelmeztette (2010 decemberében egy jótékonysági esten), hogy ezekre nincs pénz. Rácz úgy véli, Áda bosszúból jelentette fel, miután a rakományok mennyisége gyanússá vált, és 2011 januárjában elhatározták, hogy mérni fogják a teherautók súlyát; ezek ettől kezdve sokkal több anyaggal érkeztek, de akkor sem hozták a leszerződött 30 tonnát, ami Rácz szerint a gyanút igazolja. Ha minden polgármesteri hivatallal így dolgozott, egy év alatt tízmillió lejes tiszta jövedelmet vághatott zsebre Áda – tette hozzá.
A letartóztatását megelőző napokról a volt polgármester elmondta: saját cégének, a Villex Kft.-nek 2011. március 7-én, hétfőn 11 000 lejt kellett azonnal kifizetnie ahhoz, hogy ne nyilvánítsák fizetésképtelennek. Azért jutottak ebbe a helyzetbe, mert nekik is tartoztak más vállalatok, ezért Rácz telefonálgatni kezdett, és több személytől – köztük Áda Józseftől is – gyorskölcsönt kért. Áda ezt aznap megtagadta, pár nappal később azonban jelentkezett, hogy hozza a tízezer lejt. Ez gyanús volt, de a pénz kellett, mert – Marthi Áron jóvoltából – hétfőn ugyan törlesztették a 11 000 lejre rúgó váltókat, a 10 000 lejes bankrészlet azonban továbbra is gondot jelentett. A tegnapi tárgyaláson nem hangzott el, de ez a 10 000 lej volt az a megjelölt pénz, amely 2011. március 11-én Rácz letartóztatásához vezetett.
Ezek után Péter Annamáriát hívták be a terembe (a tanúkat a tárgyalás előtt kitessékelik, hogy egymást ne befolyásolják), és mivel nemrég a vádlott feleségévé vált, figyelmeztették: megtagadhatja a vallomást. Ő ezzel nem kívánt élni, és a tolmács segítségével elmondta: két éve dolgozik a Villex Kft.-nél, előbb egyszerű alkalmazott volt, jelenleg kereskedelmi igazgató. A cég székhelye Rácz házában van, ezért többször látta Áda Józsefet, esti órákban, a feleségével is, egyszer pedig a házigazdával együtt őt is meghívták vacsorára, ám Rácz polgármesteri elfoglaltságai miatt nem tudtak elmenni. Ama március 7-én a munkatársakkal is tárgyalták, hogy nincs miből kifizetni a váltókat, hiszen nekik sem fizettek – ekkor kezdett Rácz kölcsönért telefonálgatni. A 11 000 lejt végül sikerült kifizetni, ám 15-én következett volna a 10 000 lejes bankrészlet, és ő úgy tudja, hogy Áda erre adott pénzt. Péter Annamária többet is elmondott volna, az ügyvéd azonban nem kérdezett, és a bírónő helyreküldte.
Marthi Áron vallomása rövid volt: őt is felhívta Ráczot március 7-én, és ő adott is neki 11 000 lejt, amit másnap hiánytalanul vissza is kapott. Nem ez az első ilyen eset, előfordult már, hogy kölcsönösen kisegítették egymást kisebb-nagyobb összegekkel.
Utolsónak Gáll Domokost szólították, de ő csak annyit mondott, hogy valóban kért tőle 11 000 lejt Rácz, ő azonban nem tudott adni, és nem is tudja, hogy ki másnál próbálkozott. A legérdekesebb vallomás tehát Áda Józseftől várható, akinek első kihallgatását az akkori bíró – Rácz kérésére – zárt ajtók mögött tartotta, kereken három órán át.