A napokban kiéleződött vita – hogy mégis ki képviselje Romániát az uniós csúcson, ahol a 2014–2020 közötti költségvetésről, a mezőgazdasági támogatások és kohéziós alapok mértékéről döntenek – nem új. Már nyáron kiderült, hogy Victor Ponta miniszterelnök igényt tart a részvételre – amiben önmagában semmi kivetnivaló nincsen, hiszen ő a kormányfő, ő tudhatja a legjobban, mi felel meg a román gazdaság érdekeinek. Az is várható volt, hogy a kampányban többször is ellentmondásosan nyilatkozó Traian Bă­sescu ebbe nem megy bele.
A vita akkor erősödött és fajult el, amikor kiderült: az unió a kohéziós alapok csökkentését tervezi. Herman van Rompuy, az Európa Tanács elnöke javaslata alapján nyolcmilliárd euróval kevesebbet kapna Románia 2014–2020 között. A csökkentés természetesen nemcsak Romániát, hanem az összes tagállamot érinti, ami nyilván heves ellenérzéseket váltott ki, különösen, amikor kiderült: az uniós tisztségviselők és vezetők saját fizetésüket – spórlás ide, spórlás oda – öt százalékkal akarnák emelni. Nemcsak a válságban lévő déli államok, de az angol alsóház is hevesen tiltakozott, követelve David Cameron brit kormányfőtől, hogy lépjen fel eme arcpirító elképzelés ellen.
De evezzünk vissza hazai vizekre. Ponta – lehet, kissé elhamarkodottan – szóba hozta a vétót is, elvégre minden uniós tagállamnak jogában áll megvétózni a számára nem előnyös döntéseket. Ettől Băsescu óvott, azt állítva, Ponta nem ért az egészhez, ezért is jó, hogy ő képviseli az országot. Ami meg a vitatott kohéziós alapokat illeti, a Ponta-kormány hónapjai alatt egymilliárd eurót nem tudtak lehívni. Ezzel érvelt a volt fejlesztési miniszter, Elena Udrea is, feledve, hogy a Boc-kormány idején a szóban forgó mezőgazdasági támogatások és kohéziós alapok egytizedét sem voltak képesek lehívni. Persze, Boc idején sem a pályázók tudásával volt baj, inkább azzal, hogy néhány éve a Sapard-program részeként elköltött pénzek jelentős részéről kiderült, hogy nem megfelelően használták fel, lenyúlták. Magyarán: az unió számon tartja, mire használják fel, lenyúlni (ellopni!) nehezebben lehet, ezért aztán nem is volt túl nagy a tolongás pályázati fronton.
Közben összeült a parlament két háza is, javaslatokat tettek az államfőnek. Băsescut ez, persze, semmire nem kötelezi, ő dönt – önfejűen és makacsul, ahogy eddig – egy olyan korszak uniós pénzeiről, amikor ő már nem is lesz elnök. Csakhogy a most megszavazandó támogatási összeg a bizonytalan román jövő és az elszegényedő ország egyik reális reménye, lehetősége lehet.