Szőke Tibor kádármester, haralyi falufelelős és gelencei tanácstag a rá jellemző vendégszeretettel fogadott ez alkalommal is. Tőle is kérdeztük: milyen szelek fújnak Harosajján?
– Egyelőre az erdő felől fúj, mert a földeket kimértük annak idején, mindenki visszakapta a magáét, de még 14 személynek összesen 14 hektár erdőt kellene visszamérni, ami nem fért bele abba az erdőrészbe, amit visszajuttattunk. A haralyiak óhajai közé tartozik legalább annak az útszakasznak a korszerűsítése, aszfaltozása is, amely a falut összeköti a községközponttal. Azért mondtam legalább, mert annak a szakasznak az aszfaltozása, amely Zabolára tart, már csak álom. Az asz­faltozás érdekében a prefektusokig jutottunk Sepsiszentgyörgyön, sikertelenül. Az új polgármesterünkkel, Cseh Józseffel ismét újratárgyaltuk a falu bajait, s az csak természetes, hogy jelen pillanatban ő is csak jóakaratáról tud biztosítani. Többek között azt is megígérte, hogy március 15-én, végre annyi év óta, talán felszentelhetjük Haraly hősi emlékművét, amelynek elemei már elkészültek: a tervet Vetró András képzőművész készítette, a faelemek faragása Farkas Róbert népi mester munkája. Eredményeink közé sorolom a kultúrház felújítását, amelyet központi fűtéssel láttunk el. Szeretnénk, mert van rá igény, egy konyharészleggel is bővíteni, amire ígéretet kaptunk.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy egyre jobban elöregszik a település, a falu lakóinak 70 százaléka nyugdíjas. Az a pár fiatal család – legtöbb 15 –, amelynek bár egy tagja állandó fizetést kap, s amely még tudna valamit tenni a településért, küzd a mindennapiért. Eddig még állandó testvértelepülési kapcsolatot sem sikerült kialakítani. Első próbálkozásuk dugába dőlt. Ha apad a falu, csökken a tanköteles gyerekek száma is. Újságolták, hogy kiváló körülmények vannak az iskolában: ivóvíz, központi fűtés, termopán nyílászáró... Jobban örültünk volna, nyilván, ha a gyerekszaporulatról beszélhettünk volna.
Szőke Tibor egyébként a hagyományos kádár mesterség folytatója, a valamikori haralyi kádárok utolsó mohikánja, akit többször bemutattak a tévécsatornák, lapunk rég nem kereste fel. A székelyföldi városnapok (Szé­kelyudvarhely, Csíkszereda) állandó meghívottjaként szokott bemutatókat tartani. Mun­káit külföldön is ismerik, megrendelésben nem szűkölködik. Ma is meg tud élni e mesterségből, aki becsülettel szolgálja piacát. Szőke Tibor műhelyében készülnek pálinkafélék tárolására alkalmas és manapság divatos, csapokkal ellátott kisebb-nagyobb hordók, újabban káposztáskádak is. Számunkra meglepetés volt egy óriási építmény: családi fürdőkád lesz, amit mérnök fiával fabrikálnak. Akkora, hogy létrával lehet fel- és belemászni, egy família nyugodtan lubickolhat benne.
„Egykor kádárszövetkezetbe tömörültek a haralyi kádárok – olvassuk Bede Erika egyik riportjában a régi történetet. – Az elnök Szőke Tibor édesapja volt. A szövetkezetnek köszönhetően gördülékenyen zajlott a termékek értékesítése, ömlött a pénz a faluba. Egy magyarországi zsidó kereskedő volt a felvásárlójuk hosszú időn át. A megadott napon pakolta fel termékeit a mester a szekerére, vitte le a za­bolai vasútállomásra, s rakta be a vagonba. Miután bevagonírozta, állt a kereskedő elé, és az helyben, készpénzben fizetett. Ötszáztól ezer literesig különféle méretű cserző- és festékeskádakat, lúgzó csebreket készítettek a haralyi kádárok a magyar szűcsipar számára. Hordó akkoriban nem készült a faluban. A csebreknek volt vagy nyolc változatuk. Volt konyhacseber, korcos cseber, lúgzó, ebben lúgozták a házi­asszonyok a ruhát mosáskor. A kicsi csebrek közül ott van még a pityókatörő cseber, abban törték össze az állatok etetésére főzött krumplit; az itató cseberből itatták az állatokat; a nagy cseberben áztatták a szénamohát, a töreket, amit feletettek a marhákkal. Budonka is volt többféle: túrós budonka és fedeles budonka. Az egyfülű kártyáknak nemzetiségük is volt: a román kártyának nem volt fedele, ezt Moldvából jött románok szerették vásárolni, a magyar kártya födéllel ellátott edény volt, ezt a magyarok kedvelték jobban.”
Haraly egyik érdekessége, hogy műemlék katolikus templomának harangtornya nem a falu alsó végén lévő templom mellett, hanem a település szívében áll, magányosan. A nemrég hófehérre meszelt toronyban található a vidék egyik legrégebbi harangja, amelyet 1617-ben öntöttek Brassóban. A harangöntő iniciáléit sikerült megfejtenünk: a P. N. Paulus Neidel brassói szász mester nevét rejti. Felirata még latin nyelvű: O Rex Gloriae Christe Veni cum Pace (Óh, Dicsőség Királya, Krisztus, jöjj Békével). A műkincs értékű harang helyzete felől Fábián Imre gondnokot kérdeztük, aki elmondta, hogy meghasadt a harang palástja, és 2004-ben meghegesztették. A munka sikerrel járt, s szerinte, de mások szerint is, az öreg – 395 éves – harang visszakapta hangját!
Az utóbbi években a templomot is sikerült javítgatni. Védőszentje Nepomuki Szent János. Kisméretű szobra a portikusz timpanonjának szoborfülkéjéből néz az érkezőre. Az ő megdicsőülését ábrázolja a templom szép, késő barokk oltárának oltárképe is. Haraly templomos népének van, akihez imádkoznia.