A nemesítés terén a hagyományos kiválogatás és keresztezés mellett megjelentek a biotechnológiai módszerek, a tudomány fejlődése lehetővé tette az élő szervezet génállományának megismerését és ennek irányított megváltoztatását. Az élővilágot a változékonyság jellemzi, tulajdonképpen ez képezte az alapját a klasszikus nemesítési módszereknek. Az így megjelenő pluszvariánsok meghatározó szerepet játszottak a faj fejlődésében, megvívták harcukat a környezeti tényezőkkel, és az életrevalóbb lett a nyertes.
A modern biosebészeti módszerek mesterségesen váltanak ki változékonyságot, laboratóriumi körülmények között a sejt génállományában a sebészeti beavatkozás eredményeként olyan génkombinációk alakíthatóak ki, amelyek a természetben nem jöhetnek létre. Igaz, hogy a kijelölt vonatkozásokban a kívánt eredményt elérték, más paramétereknél viszont tartósan káros elváltozást okozhattak, ugyanis ezek további viselkedése és az ezekből származó termékek emberi szervezetre kifejtett hatása is megkérdőjelezhető.
A terméshozam növelése érdekében a szintetikus tápanyag-utánpótló anyagok, növényvédő szerek alkalmazása szintén természetidegen, a növényi és állati szervezetbe beépülő szennyezőszer-maradványok felhalmozódva károsíthatják az egészséget.
A tartástechnológiák sok esetben mellőzik az állatok kényelmét, nem biztosítva megfelelő mozgásteret nekik.
Mindezen tényezők a modern, intenzív, konvencionális mezőgazdasági termelés alapfeltételei.
Ezzel szemben egyre nagyobb teret hódít a természetes életfeltételeket szem előtt tartó biogazdálkodás, amely szintetikus vegyszerek és génmódosított fajtáktól mentes, természetes környezetben zajló gazdálkodási rendszert jelent.

SZILÁGYI GÁBOR mérnök,
Kovászna Megyei Agrárkamara
(folytatása a jövő heti Gazdakörben)