A szárazság miatti takarmányszűke megyeszinten a tejtermelés visszaesését okozta. Ez pedig sokakat arra késztet, hogy borjaikat tejpótlóval neveljék, és a tehén által megtermelt tej minél nagyobb hányadát a feldolgozónál értékesítsék. Számukra szolgálunk az alábbiakban néhány hasznos tanáccsal. A borjak tejpótló tápszerekkel való etetésénél alapvető szabály, hogy ebben az időszakban ne változtassuk a tej (fölözött tej) vagy tejpótló összetételét, mivel minden változtatás csökkenti a takarmányok értékesülését. Napjainkban már többféle tejpótló beszerezhető a kereskedelmi hálózatban. Ezek a készítmények szilárd halmazállapotúak, és előnyük, hogy jól tárolhatóak. Vízben vagy fölözött tejben való oldás után állíthatjuk elő a tejet helyettesítő folyékony tápszert.
A fölözött tejből előállított sovány tejpor táplálóanyaga természetesen megegyezik a fölözött tejével. A teljes értékű tejpótló tápszereket nem kell kiegészíteni. Vízben oldva készíthető belőlük a borjú itatására alkalmas tej. A tejzsírt ezekben is növényi és állati zsírok helyettesítik. Ezek mellett, mint fehérjeforrást, tejport, savóport vagy hőkezelt szójalisztet tartalmaznak. Egy liter tejkeverék elkészítéséhez általában 100–135 g tejpótló tápszer szükséges. Ha tejpótló tápszert használunk, vigyázni kell a tökéletes feloldásra, a teljes elkeverés 5–7 percig tart.
A borjak itatására a szopókás és a szopóka nélküli itatóedényeket használjuk. Előbbiek használatát a borjak hamarabb megtanulják, mint a vederből való itatást. Hátrány, hogy a gumiszopókák elég gyorsan elhasználódnak, gyakran cserélni kell őket. A borjú természetes szopáskor percenként 0,12–0,15 liter tejet fogyaszt, a szopás 10–15 percig tart. Mesterséges tápláláskor a tejfogyasztás sebessége jóval nagyobb (1,6–2,5 liter percenként), így az itatási idő is rövidebb.
Mivel a természetes szopási inger időtartama nincs összhangban a tejfogyasztás idejével, ún. üres vagy vakszopás áll fenn mindaddig, amíg a szopási inger tart. Ez a jelenség könnyen káros szokássá válhat, a csoportban nevelt borjak kölcsönösen szopván egymást. Ezért célszerű, ha a borjak a tejszopás után 10–15 percig nem érintkezhetnek egymással. A tejpótló tápszert mindig tőgymelegen (37–38 Celsius-fokon) kell itatni. Ha az itatott tej hőmérséklete alacsonyabb, akkor az oltógyomorban lassabban alvad meg, és emésztési zavarokat (pl. hasmenést) okozhat. Az tejpótló itatását a föcstejes időszak után a napi 6–8 literről fokozatosan csökkentjük 3–4 literre, kényszerítve ezzel a borjút az abrak és a jó minőségű széna etetésére. Ugyanakkor az itatások számát a 4–5-ről a napi háromszori, majd kétszeri itatásra csökkentjük, vigyázva, hogy naponta mindig azonos órákban adjuk. Amint a napi tejpótlóadag 3–4 literre csökken, elegendő a borjakat naponta egyszer (reggel) itatni. A tejtáplálás kezdetén a tejpótlók a borjú táplálóanyag-szükségletét teljesen kielégítik. Később, a kor előrehaladtával viszont a szükséglet nő, az itatott tejpótlóadag pedig csökken.
A jó fejlődés és a zavartalan elválasztás érdekében a borjú már kéthetes kortól kapjon szénát és abrakot. A borjú ezeket már ekkor kóstolgatja, viszont öt-hat hétig is eltart, amíg a bendő intenzíven működni kezd, és a borjú hozzászokik a szilárd takarmányok rendszeres fogyasztásához. A szilárd takarmányok ugyanakkor serkentik is a bendőműködés megindulását. Az abrakfogyasztás a 3–4 hetes kor után fokozódik. A szénák közül a finom szálú, levéldús, zöld bimbós állapotban kaszált lucerna vagy réti széna a legmegfelelőbb. Az abrakhoz hasonlóan étvágy szerint kell etetni. A szénát a szénarácsba ne tömjük bele, mert a fiatal borjak az összetömött szénát nehezen tudják kihúzni.
A tejpótló csökkentésével egy időben gondoskodni kell az ivóvízszükséglet biztosításáról is. A borjúnak az első hónapban még annyi vizet kell adni, hogy az itatott tejpótlón vagy tejen kívül 8–9 liter folyadékhoz juthasson (a második hónapban napi 10–12 liter, a harmadik hónapban 13–15 liter). Legelőnyösebb, ha a borjú igénye szerint fogyaszthat vizet, csészés vagy állandó szintű önitatót szerelve a ketrecbe.
