„Ahogy egyre többet foglalkoztam a népzenével, rádöbbentem, hogy tulajdonképpen magával a magyar költészettel foglalkozom. Valójában akkor nyílt ki nekem a kapu, amikor ráláttam a régi magyar költészetre” – Sebő Ferenc ezeket a gondolatokat a Háromszék érdeklődésére fogalmazta meg múlt heti sepsiszentgyörgyi fellépése után. A Nagy Versmondás alkalmával Háromszéken éneklő-muzsikáló népzenegyűjtővel, dalszerzővel, előadóval a vers és az ének összetartozásáról beszélgettünk.
– Mi kell ahhoz, hogy adott vers és ének összetartozzon, melyik határozza meg a másikat? Sebő Ferencet először a vers vagy a dal szólítja meg?
– Az énekelt versnek nagyon szigorú törvényei vannak. A költők ezt eleinte már csak azért is betartották, hogy énekelni lehessen verseiket, aztán később, amikor már nem csak énekelt költészet volt, akkor ezeket a formákat tovább használták. A mai napig is írnak költők olyan szövegeket, amire lehet énekelni, mert benne van az énekelt vers kötöttsége. Weöres Sándortól kezdve József Attiláig tele van a magyar költészet énekeltvers-formákkal. Én ösztönösen is ezekhez nyúltam, már kezdetben pont azokat a verseket szúrtam ki, amelyeket József Attila ilyen énekelt formákra írt.
– Sebő Ferenc népzenegyűjtő, dalszerző, előadó. Minden bizonnyal egyik segíti a másikat. Ez tudatosan alakult így, vagy az élet hozta magától?
– Az ember, ahogy elindul, egyre több lesz az anyag. Egyrészt bele kellett ásnom magam a megjelent irodalomba, másrészt még élő anyag után kellett menni. Ezt a tanácsot már elég korán megkaptam Martin Györgytől, aki azt mondta, most kell menni, most kell gyűjteni. 1971-ben ott voltam Ádám István Icsán táncházában Széken, amely négyszáz éven keresztül ugyanúgy működött hagyományos formában, olyan volt, mintha időutazásban lettem volna. Az itt szerzett élmények, a megfigyelés később sokat segített. Azt is ellestük, hogy tartják ők a brácsát, kezdtük gyűjteni egy régebbi korszak összes technikai eszközét, hogy el tudjuk játszani azt, amit tőlük hallottunk. Ehhez meg kellett figyelni, hogy milyen technikával csinálják. Ez egy régi technika, a népzene egy régi zene, csak olyan régi zene, amely még ma is él.
– Így vagyunk a néptánccal is. Ahhoz, hogy el tudjuk járni, nem elég megtanulni a lépéseket, a tánc üzenetét is meg kell tanulni, megérteni.
– Így van, mert ez az ének, a tánc, a szájhagyományban tovább élő művelődés a miénk. Ez a mi anyanyelvünk. A beszéd mellett a kommunikáció része az ének is, a tánc is. Ez a szentháromság alkotja a kommunikációt minden népnél, így nálunk, magyaroknál is. Ezt a szentháromságot azért muszáj egybetartani, mert ezzel tudunk egymással beszélgetni, társalogni. Amit beszéddel el lehet mondani, azt azzal kell elmondani, amit énekkel, dalokkal tudunk kifejezni, azt beszéddel nem is illik elmondani. A táncról már nem is beszélek, hogy mi mindent tudunk meg a partnerünkről tánc közben, ami egy életre szóló információ. A kommunikáció egy másik területe a kreativitás. Minden ember kap a kezébe egy nagyon egyszerű eszközt, amivel artikulálni tudja az érzelmeit. Amikor azt kérdeztem falun az asszonyoktól, miért tanultak meg ennyi éneket, azt mondták, azért, mert az éneklés gyógyít.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
