Az idén azonban más volt – nemcsak templombúcsún vehettünk részt, hanem a falu jeles szülöttét, Harai Pál nyugalmazott plébánost is ünnepelhettük, aki hazatért övéi közé gyémántmiséjét megtartani és a lélek örömét megosztani. A kettős ünnepen harangszóra zsúfolásig telt templom várta hazatérő fiát.
A plébános úr hazatért, és mint egykor 1952-ben, amikor első miséjét mutatta be, most is az Úr szolgálatára jelentkezett. A szentmiseáldozatot, akárcsak egykor, nagy alázattal mutatta be. A prédikáció is kiemelkedő volt: Kovács Gábor, Kovászna jeles esperesének szavai gondolkodóba ejtették és elmélkedésre késztették a jelenlevőket. A nem szokványos történelmi visszatekintés sokak lelkében fájó sebeket tépett fel, de utat mutatott a jövő felé is. Hit és szeretet, s akkor élni fog székely közösségünk.
Az egybegyűlt egyháziak köszöntötték a meghatódott plébános urat. Az érsek üzenetét Varga Béla főesperes tolmácsolta, a Rómában egyházi szolgálatot teljesítő dr. Kovács Gergely üdvözletét Opra István helyi plébános olvasta fel.
Az idős atya meghatódva hallgatta és érezte a feléje ára­dó szeretetet. Ünnepelhetett, és ünnepelték. Neki szólt a köszöntővers, az egyházi kórus éneke, Sütő Boglárka hegedűszólója, Béres Andor klarinétmuzsikája. Érte és a székely nép minden tagjáért szólt az ének, zengett az ima. Harai Pál szólt a hívekhez, a néphez, amelyből vétetett, és amelyhez hű maradt. Élete, erős hite, gerinces embersége példaként állhat a mai fiatal generáció előtt, de nem csak. Csendes, hangtalan harca a kommunizmus ellen nem maradt büntetlenül. Bör­tönévei alatt testét megtörték, de hitét, embertársai iránti szeretetét nem. Szabadulása után folytatta egyházi szolgálatát, így lett lelkiatyja, vigasztalója sokaknak. Ez a lélek áradt most is szavaiból.
Mi pedig mindannyian erőt, egészséget, erős hitet kívánunk gyémántmisés plébános urunknak. Szép és jó volt együtt lenni és ünnepelni Szent Katalin napján Szentkatolnán.

JAKAB IMRE, Szentkatolna