Hóvárakat lehetne építeni, sőt egész hóvárosokat, kis utcákkal, labirintusokkal, terekkel, falakkal, házikókkal (jégkunyhókkal, mint az eszkimóknál), ahol cserebere vásárt is lehetne szervezni, mese-előadásokat tartani, vagy akár hócsatákat vívni. De lehetne sok-sok kisebb-nagyobb, akár óriás hóembert készíteni, vagy állatszobrokat is ki lehetne formázni ebből a mulandó, de nagyon hálás alapanyagból, amely, még egyszer hangsúlyozom: ingyenes! És ami talán a leges-legfontosabb: ezt mind-mind a gyerekek alkothatnák meg, saját fantáziájuk, elképzelésük szerint, ami fejleszthetné kreativitásukat, egy életre kihatna szellemi fejlődésükre. Fel lehetne osztani iskolánként, óvodánként, városnegyedenként, utcánként a parkot vagy más tereket, és mindenki megépíthetné a saját megálmodott kis városát;  vetélkedőket is szervezhetnénk, amelyek nyerteseit, résztvevőit díjazhatná a város vagy a lelkes támogatók.
De – miért ne? – amatőr és profi, székelyföldi és vendég képzőművészeket is meg lehetne hívni köztéri hószobrok, tiszavirág életű, de épp ezáltal izgalmasabb, jobban értékelt alkotások létrehozására.
A tél folyamán elolvadnak majd, bizonyára több alkalommal is, de sebaj! Mert ez megadja a lehetőséget egy újabb alkotásra, egy újabb jó bulira, egy újabb nagyszerű játékra, csoportmunkára...
És nem utolsósorban: hagyományt lehetne teremteni belőle, akár a Bâlea-tavi jégszállodával. Városunk téli arculatának bővítése, színezése öregbítené hírnevünket, s a téli turistaforgalom fellendítését is elősegítené, vagy helyesebben: ennek hiányában megalapozhatná...

Tiszteletteljes várakozással:

Kósa Ferenc, Sepsiszentgyörgy