Napjainkban már kevesebben tudnak arról, hogy a karácsonyt – akárcsak a húsvétot – böjt előzte meg a katolikus falvakban. Az adventi böjt nem a teljes adventre, hanem a szerdákra és péntekekre korlátozódott, és – akármilyen napra esett is az ünnep – 24-én szintén a test böjti tisztításával készültek fel az ünnepi zsírosabb étrend könnyű emésztésére. Az adventi böjtök kedvelt étele volt a káposztalélaska: ekkorra már tökéletesre érett a káposztalé, így ebben főzték meg a laskát. A böjthöz kevésbé ragaszkodók töpörtyűvel szórták meg a laskát, vagy tejföllel ízesítették azt.
Egy 1936-os ismertetés szerint az ünnep előtti napnak (Ádám és Éva napjának) jellegzetes eledele a lőnye volt. Ehhez Csíkban keményebb palacsintát sütöttek, tenyérnyi darabokra vágták, cukorrépa levében megáztatták, és mákkal hintették meg, majd egy tálba egymásra rakva szolgálták fel. A lőnye készítését Háromszéken Balázs Márton is megemlítette a karácsonyi ételek sorában, ám Felső-Háromszéken aszalt gyümölcs levében áztatták meg a kalácsot vagy palacsintát. Valami ehhez hasonló étel lehetett az a „placsinta-tálbafőtt” is, amelynek receptjét a márkosfalvi Sipos Maris 1894-es kéziratos receptjei közt is megtaláltuk:
Placsinta-tálbafőtt
Tejbe megfőzött rizs kása közé malozsát (vagyis mazsolát) és cukrot vegyítni, ezzel a placsintát meg tölteni, formába rakni, és fahéjas tejet ráönteni.
Kisbán Eszter táplálkozáskultúra-kutató is jelezte, hogy a karácsony ünnepének nem alakult ki általánosan betartott étrendje. A legfontosabb főzési elv a húsos ételek elkészítése volt, így ezeket variálták a gazdasszonyok.
A régi erdélyi társadalomban karácsonykor a jobbágyoknak adózási napjuk volt, ekkor Szabó T. Attila adatai szerint a jobbágyok egy-egy disznólábat és egy-egy kalácsot vittek a földesuraiknak. Székelyföldön adataink a karácsony tyúkját és a kalácsot említik. A nagy ünnep úri házaknál nem telhetett el anélkül, hogy ne készítettek volna tyúkhúslevest. Jellegzetes székelyföldi étele volt a karácsonyoknak az agyas leves, amelyet káposztalével savanyítottak. Nagyon sok házban készítenek ma is töltött káposztát, ehhez a 20. század elején a felső-háromszéki falvakban bélbe töltött füstölt hájat is hozzáfőztek.
A karácsony két első napjának étrendje többnyire nem telt el anélkül, hogy ne sütöttek volna ki hurkaféléket. A hurkáknak volt egy orbaiszéki válfajuk, a pityókás hurka, ez más erdélyi tájegységekben ismeretlen volt. A kolbászfélékből a majoránnás kolbászt tartják igazán székely ízűnek. A hurkák, kolbászok mellé szívesen tálalták fel a tejföles vagy ecetes tormát, ennek csípős ízét Sepsiszék falvaiban reszelt almával vagy a húsleves levével szelídítették.
Ma már el sem tudjuk képzelni a karácsonyt az édességekkel teleaggatott karácsonyfa nélkül. Háromszéken a karácsonyfa a múlt századfordulón már megjelent a polgárosultabb városi családok körében. Egyszerűbb mézespogácsák, néhány színes papírba becsomagolt ínyencség, dió, alma került a fára. Hogy melyek lehettek a szaloncukrok ősei, ahhoz néhány édességet választottunk a már idézett márkosfalvi Sipos Maris 1894-ben indított, az 1930-as években is még vezetett receptes füzeteiből.
Dalauzi
Egy csésze barna-pirosra megpergelt mézbe 4 csésze durván megvagdalt diót teszünk bele, fél csésze kissé megpirított mákkal jól összeelegyítjük, kevés ideig még tűzön tartjuk, akkor egy kávéskanál tiszta zsírt keverünk belé. Ostyára egy tömegben kinyújtjuk, vagy kisebb alakokban kirakjuk, összenyomkodjuk, s ha teljesen ki nem hűlt, felszeljük. Vagy vizes lapítón elnyújtjuk s vágjuk.
Mézespogácsa
½ liter méz, ½ liter víz, 4 liter fátyolszitán átejtett rozsliszt, két kalán ánizs, egy kávéskalán szegfűszeg, 10 deka hammuzsír. A mézet és vizet összevegyíteni (a vizet meg kell melegíteni), kétfelé osztani, az egyik felével a hammuzsírt felfőzni, ezt így fövőn a lisztre tölteni, a mézes vizet lengén (hozzá tenni). Az ánizst és szegfűszeget megtörve belé hinteni. Östve meg kell keverni, de jó lágyon, a lisztnek felét szinte meghagyni. És azt csak reggel kell bele gyúrni. Jól meggyúrni, kiszaggatni pogácsának, mézes vízzel megmosni és úgy sütni meg.
Birssajt
A birsalmát jó puhára meg kell főzni és levében kihűlni hagyni, azután meghámozni, szitán áttörni és a levébe visszatenni, míg a cukros lé el nem készül. Egy és fél kiló almához egy kiló cukrot kell felolvasztani és addig forralni, míg sűrűsödni kezd, ezután beletenni a birset, jól megfőzni és kis tányérokba tölteni, míg megszikkad.
Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom? Dúdoljuk ma is, hiszen nem nagyon akad olyan ház Háromszéken, ahol ne készítenének karácsonyra diós vagy mákos, esetleg fonott tetejű „sima” kalácsot.
Szilveszter és újesztendő étkezési szokásai
Az óesztendő búcsúztatásának és az újesztendőnek már valamennyivel kötöttebb volt az étrendje, mint a karácsonyé. Háromszéken még ma is ismert jó néhány tiltás és ajánlás: szilveszterkor nem szabad paszulyt enni, mert pattanásosak leszünk az új esztendőben. Újév napján nem jó tyúkhúst fogyasztani, mert a tyúk hátrakapar, és elkaparja a szerencsét. Ajánlatos disznóhúst készíteni, mert a disznó „előretúr”, és betúrja a házba a szerencsét. Újév napján lencsét kell főzni, mert akkor sok pénze lesz az embernek. A hal is pénzes bőrű, ezért ajánlják beiktatását az étrendbe.
E tiltások és ajánlások még napjainkban is meghatározzák az évváltásra való előkészületeket. Ezzel magyarázható, hogy a szilveszter egyik legkedveltebb hidegétele a kocsonya: ebbe belefőzték a disznó fejét, orrát, hogy betúrja a szerencsét a házba, és szerencsésen „átlökje” a lakókat az új évbe. Amennyiben a család disznóölésre készített disznófősajtot, így ezt is megkóstolták az újévi étkezéskor.
Egyes ételek elkészítésének jósló funkciójuk volt. Így például az újévi gombócfőzés szokása azzal magyarázható, hogy valamikor címkéket sodortak az ismerősök neveivel a gombóc belsejébe. Elsőnek az eladó lány vett a gombócokból, úgy tartották, olyan nevű lesz a férje, mint amilyen név szerepelt a gombócba főzött cédulán.
