Nyelvhasználatról, nemzeti szimbólumokról fogadott el nyilatkozatot legutóbbi közgyűlésén a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK). A közel negyven aktív háromszéki civil szervezetet tömörítő szövetség mindig hallatja hangját, valahányszor sérülnek az alapvető emberi jogok, közösségi érdekek és azokon belül sajátságosan a nemzeti érdekek.
A nyilatkozat megfogalmazói helytelenítenek és elutasítanak minden olyan hivatalos magatartást, amely „a huszonegyedik század regionalizálódó Európájában támadja egy nemzeti közösség alapvető jogát kultúrájának és hagyományainak ápolásához és szabad megéléséhez, beleértve a nyelvhasználatot és a nemzeti szimbólumok használatát”. Az Európai Regionális Nyelvek Chartája is igazolja, mennyire elavult ez az álláspont – vélik a civil szférában tevékenykedők, s leszögezik: nem könnyű egy olyan országban küzdeni nemzeti jogainkért, amely magát hivatalosan egységes nemzetállamnak kiáltja ki.
„Harcolni kell, mert ezek az eszmék egyrészt túlhaladottak, másrészt a székely nemzeti közösség nem bevándorló nép, hanem őslakos a Kárpát-medencében, több ezer éves kultúra és hagyomány letéteményese” – áll a nyilatkozatban. Arra is emlékeztetnek: 1574-ben, a tordai országgyűlés értelmében, Gyulafehérváron ortodox püspökség működhetett, ám 2012-ben Sepsiszentgyörgyön, demokratikus román kormányzás idején, Petőfi Sándorról nem lehet utcát elnevezni, s nemzeti jelképeink használatáért is perelni kell. A CIVEK-nyilatkozat leszögezi: rajtunk múlik, mennyit és milyen minőségben élünk meg a jogainkból, s az aláírók úgy vélik: „a modern kori román politika óriási visszalépés az előző történelmi korok gyakorlatához képest, és azt sejteti, hogy az erdélyi magyarság beolvasztása továbbra is politikai cél.”
