Három zenekar, két énekes és két tűzijáték fogja szórakoztatni azokat, akik szilveszter éjszakáját a megyeszékhely központjában töltik. Az önkormányzat – illetve ennek Szent György-napi szervezőcsapata – az előző évek jól bevált gyakorlata szerint rendezi meg a nyilvános mulatságot.

„A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony.” Nincs, aki ezt ne együtt vallaná a költővel. Régi és új karácsonyok sorjáznak századok óta ezen a tájon, s mindig az örömüzenetet hozták, ígéretében mindig bíztak az emberek, de minden emberöltő számára mégis más-más volt. Mert minden korszakban mást és mást várt a székely a Messiástól. Hogy milyenek voltak a székelyek-háromszékiek karácsonyai az elmúlt századokban, nem könnyű megrajzolni. Régi kalendáriumokban ráakadunk egy-egy leírásra, tanúságra, hogy archaikusan egyszerűen indultak felmenőink karácsonyai. A család és a csend, az áhítat ünnepe volt. S mivé lett? Fényessé és ragyogóvá, olykor a kommersz, a költekezés hármas ünnepévé, mert nélkülöző-éhező százak és ezrek ünnep után tanácstalanul és csüggedten mennek szembe az esztendőfordulóval.