Milyen évre számíthatunk a gazdaságban, milyen irányok mutatkoznak az új kormány gazdaságpolitikájában? Mit tehetnek a maguk hatáskörében a munkáltatói és munkavállalói szervezetek a helyzet javítása érdekében? Mit jelent a vállalkozók számára a helyi adók növekedése? Milyen folyamatok, netán megoldások segítenek a válságból való kilábalásra, milyen prognózisok alapján látják a 2013-as esztendőt? Ezekre a kérdésekre válaszol az alábbiakban a megyei kis- és középvállalkozók (Asimcov) szövetségének, az ipari és kereskedelmi kamara, valamint az Alfa Kartell szakszervezet helyi elnöke.

Nem mindenki adócsaló
Bagoly Miklós, Asimcov-elnök:
Az egyik legnagyobb baj, hogy az adópolitikában a döntéshozók mindig abból indulnak ki, mindenki adócsaló. Ha abból indulnának ki, hogy mindenki becsületes adófizető, s úgy alkotnák meg a törvényeket, akkor más helyzetbe kerülnénk. Ebben az összefüggésben például a minimálbér emelése elsősorban öncélú, hiszen biztos és pluszadóbevételt jelent az állam számára, a vállalkozónak viszont pluszteher, hiszen növekszik a bérköltsége. Sokkal inkább olyan megoldásokban kellene gondolkodni, mint a kompenzációs rendszer, ami lehetőséget biztosítana a vállalkozónak, hogy adótartozásait az állami kinnlevőségek formájában törlessze. Lehetne ezt alkalmazni például a betegszabadságok kifizetésénél, hiszen jelenleg beszedik a járulékot, de a vállalkozónak késve és nagy bürokráciával utalják ki az ellenértékét. De egyéb tartozások tekintetében is kellene alkalmazni a kompenzációt, ami egyébként néhány évvel ezelőtt gyakorlat volt.
Az utóbbi három-négy esztendő a megszorításokról szólt, úgy néz ki, idén sem lesz másképpen, annak ellenére, hogy a mostani politikai hatalom leginkább azzal vádolta az egykori kormányt, hogy bevezette a megszorításokat. Az államháztartás is olyan, mint a családi költségvetés, ha nincs bevételnövekedés, akkor a költségeket kell lefaragni. Most a parlament bővülése, a kormányhivatalok számszerű növekedése még több kiadást feltételez.

Legyen beleszólásunk
A szövetségen belül olyan struktúrákat igyekeztünk kialakítani, amelyek országos szinten tudják hallatni hangjukat. Ezért vagyunk az UGIR 1903 szövetségnek megyei fiókja. De helyi szinten is átszerveztük egészében a vállalkozói szövetséget, erről szólnak a szakmai csoportosulások, a klaszterek. Ebben a tekintetben úttörők vagyunk, itt alakult meg az országban az első, és a harminc működő klaszter közül hatot háromszéki vállalatok, önkormányzatok, szervezetek alakítottak. Ez persze egy lehetőség, eszköz a vállalkozások kezében, s az új kormánnyal – ugye, a gazdasági minisztériumot most háromfelé osztották –, a vezetőkkel ismét ki kell építeni a kapcsolatokat. De az uniós források elérése is könnyebbé válik ezáltal, hiszen egy sor kiírás kizárólag a klaszterek révén érhető el.
A helyi adók emelése előtt az önkormányzat megkeresett, ismertették az adóemelési szándékokat. Kétségtelen, többletterhet jelent számunkra, ugyanakkor kénytelenek voltunk elfogadni, hogy a bevételnövelés szükséges, de mivel az ingatlan- és gépjárműadók többségét a betelepedett, tehát nem a helyi cégek fizetik be, ez a megoldás elfogadható volt számunkra. Azzal a kiegészítéssel, hogy bár a törvények miatt nehéz megtalálni a módszert – erre most vár az önkormányzat tőlünk is javaslatokat –,  pályázat útján visszajuttatnak a helyi vállalkozóknak a pluszforrásból.

Magas fiskálisadó-szint
A vállalatok működését, a külföldi tőke beáramlását a legjobban a magas fiskálisadó-szint gátolja. Ezt összességében kellene áttekinteni és lényeges csökkentést eszközölni. Jelenleg ahhoz, hogy egy munkavállaló száz lejt hazavigyen, közösen a munkaadójával 180 lejt kell előteremtenie. Magyarán a fiskális adók mértéke mintegy 80 százalék, ez nagymértékben meghatározza a vállalkozások működését.
Ez az év sem lesz könnyű, a választási év kényszerei is megszűntek, így egyrészt nincs szükség engedményekre, másrészt lehet építkezni. Amit elvárok az új kormánytól, hogy a termelő és szolgáltató szektor számára alkalmazza minden gazdasági lépésében a pozitív diszkriminációt.

Adócsökkentés a kilábalás alapja
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:
A válság egyik megoldása az adócsökkentés – ezt mondják a neves szakemberek. Nagyon jó lenne, ha a bejelentett adócsökkentések megvalósulnának – áfa, társasági, fiskális adó – ezek mind oldanák egy kicsit a válságot. S így az állam is jól járna, mert utóvégre a vállalkozásokból tudja fenntartani az egész apparátust. Ha lehetőségem lenne, én a profitadót csökkenteném első körben, ráadásul drasztikusan, 2–3 százalékra. Ezzel egyrészt a saját vállalkozóinkat segíteném abban, hogy csökkenjen a spekuláció, ilyen alacsony adószinten már nem éri meg a vállalkozónak, hogy ne állítson ki számlát. Másrészt a külföldi – legyen az uniós, vagy azon kívüli – tőkebeáramlást segíteném. Ez nagymértékben megkülönböztetne egy másik országtól, az Audi mondjuk nem Magyarországra, hanem ide hozná a legújabb gyárát.
Az adócsökkentés mellett egy másik megoldás az a kompenzációs rendszer lenne, ami a cégek tartozását és az állam tartozását jóvá írná, vagyis egy hatékony és általánosított, minden tartozásra, kinnlevőségre érvényes kompenzációs rendszer. Erre lenne is mód, hiszen minden adat a pénzügyminisztériumba fut be, de attól félnek, hogy elesnek a kurrens bevételektől, az úgynevezett friss pénztől. Én a költségvetési bizottság tagjaként is arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a nemzetközi pénzintézetektől felvett kölcsönt az esetleges – de korántsem biztos – és időszakos bevételkiesés kiegyenlítésére kellene használni, és nem átláthatatlan módon elkölteni. Ráadásul az idén már meg kell kezdeni törleszteni a felvett hitel részleteit. Az is baj, hogy az egész költségvetést titokban készítik elő, bár a kormányfő mást mond, itt még a fontosabb irányokat sem lehet ismerni. A kormányprogramból pedig végképp nem lehet semmire következtetni. Az államot is éppen úgy kell menedzselni, mint egy magánvállalkozást, a politikum csak az irányokat határozza meg, a gyakorlati kivitelezést bízzák szakemberekre. Ugyanakkor reális konzultációra lenne szükség.
Sepsiszentgyörgy esetében meghívtak egy konzultációra, ahol megfogalmazódott az adóemelésből származó bevételek vissza­pályáztatásának lehetősége. Ezt nagyon jónak tartjuk, ebben a folyamatban a kamara is részt kíván venni.

Kapjanak jogosítványokat a kamarák
Országos szinten a kamara decemberben újraválasztott elnöke jó viszonyt ápol a kormányra jutott pártszövetség liberális szárnyával. Elindult egy folyamat a kamarák szerepének, érdekérvényesítő képességének növelésére. Ha nem is kapjuk vissza a cégregisztrációt – alkotmánybírósági döntés szól arról, hogy ez állami feladat –, a megelőző folyamatokban részt vehetünk. Ugyanakkor az új vezető testületben, amelynek tagja vagyok, német modell alapján javasoltam, hogy szükség lenne a cégek egyfajta minősítési rendszerének felállítására, amely elsősorban az üzleti kapcsolatok biztonságát erősítené.
Lehet, hogy év eleji fásultság, de mintha nem történne semmi. A korábbi kormány idején, amelyben még az RMDSZ is részt vett, legalább volt mozgás. Igaz, a megszorító intézkedések tekintetében – ezt most a hitelintézetek is elismerik – túlbuzgó volt az akkori hatalom, nem kellett volna minden feltételnek eleget tenni, rendkívül népszerűtlen döntéseket hozni. Ha nem lenne ez a statisztikai hivatal által okozott botrány, akkor az sem lenne, amiről beszélni. Ebben az évben legjobb esetben is stagnálásra számíthatunk, hacsak a részben érintett adócsökkentéseket nem vezetik be.

A kormány képviselje az állampolgárok érdekeit
Bong Vilmos, az Alfa Kartell megyei elnöke:
A mostani kormányprogram is jól hangzik, akárcsak a korábbiak, de a megvalósításokkal mindig bajban voltunk. Majd a költségvetésből valamennyire ki tudjuk következtetni, mennyire következetesek a kormányprogramban leírtak gyakorlatba ültetésében. Én nem látom, hogy a programban foglaltak milyen módon valósíthatóak meg. Például az energetikai stratégia tekintetében a kormánynak nincs is mozgástere, hiszen már a saját termelést is bebuktatták, az elosztó rendszerek pedig, ahol a pénz igazán megfordul, külföldi kézbe kerültek.
A szakszervezetek egyik legfontosabb elvárása az volna, hogy a kormány álljon végre a sarkára a nemzetközi pénzintézetekkel szemben, és képviselje a romániai polgárok érdekeit. Ne, mint eddig, a globális pénzügyi oligarchia mondja meg, hogy mi jó nekünk. Ha ezt követik továbbra is, akkor mindenki nagyon nagy bajban lesz. A másik legfontosabb irány a feketegazdaság felszámolása. Negyven százalékot ismernek el félhivatalosan, ez hihetetlen. Azt, aki tisztességesen dolgozik és adózik, megfojtják, ellehetetlenítik. A feketegazdaság felszámolásával akkora tartalék szabadulna fel, hogy nem lenne szükség sem uniós pénzre, sem nemzetközi valutaalaptól vett kölcsönre. Én elsősorban két irányt látok fontosnak: olyan adópolitika bevezetése, amely bátorítja a vállalkozókat, hogy tisztességesen dolgozzanak, adózzanak. A másik adminisztratív jellegű: a büntetési tételek megemelése, valós ellenőrzés (bár itt is nagy károkat tett a korrupció). E tekintetben mi már néhány éve javasoltuk, hogy a prefektúra keretében hozzunk létre háromoldalú ellenőrző szervet, amelyben a szakszervezet, a munkáltatók, illetve a kormányhivatal szakemberei vennének részt. A munkafelügyelőséggel együtt már létrejött egy bizottság, de ezek még nem jutottak a tervezés, a gyűlésezés szakaszán túl. A szakszervezeti vezetőket a tagság közvetlenül ellenőrzi, így egy ilyen jellegű ellenőrzési folyamatban kizárt a korrupció lehetősége.

Módosítani kell a munkatörvénykönyvet
Sok jóra nem számíthatunk, a hazai ipar javarészt külföldiek kezében, a mezőgazdaság még nem, a termőföld vonatkozásában legalábbis. Az uniós forrásokat eddig sem tudtuk kihasználni, nem látom, hogy mi változhat ebben az idén. Egy példával tudnám illusztrálni: nyertünk egy uniós pályázatot munkanélküliek képzésére, de míg a járulékos költségeket már be kellett volna fizetni, ezért végrehajtási eljárást akarnak indítani, miközben a támogatás kifizetése késik.
A szakszervezetek és a kormány között konföderációs szinten folynak egyeztetések, amíg ez tart, addig nem tervezünk megmozdulást. A legfontosabb számunkra a munkatörvénykönyv módosítása, a munkavállalók demokratikus jogainak biztosítása elsődlegesen, vagyis az országos és ágazati kollektív munkaszerződés rendszerének visszaállítása, a szakszervezetek létrehozására vonatkozó szabályok módosítása. Ugyanilyen fontos az országos minimálbér kérdése, aminek a korábbi egyeztetések folytán immár ezer lej körül kellene lennie. A háromoldalú tárgyalások intézményesített folyamata viszont nehezen működik, főként, mert a munkaadói oldal megosztott, más-más érdeket képviselnek a multinacionális vállalatok és a hazaiak, s előbbiek, bár sokkal kevesebb munkavállalót foglalkoztatnak, sokkal nagyobb súllyal bírnak.