A miniszterelnök minden bizonnyal megindokolja azt is, miért kell a költségvetési kiadásokat Romániának 2,9 százalékról 2,4 százalékra csökkentenie, ami a közgazdászok szerint nem jelent mást, mint ötmilliárd lejjel kevesebbet fordítani arra, ami az ország lakosságának mindennapi életét meghatározza, azaz az egész­ségügyre, az oktatásra, a szociális ellátórendszerekre. S mert ez újabb életszínvonal-csökkenéshez vezetne, a miniszterelnök már jelezte-forma: ilyen nagymértékű takarékosságot nem vállalhatnak fel, mert az a gazdasági növekedés akadálya lenne, de úgy fele-formát, 2,5 milliárd lejt elfogadhatónak tart.
Nem kell jósoknak lennünk: Vicor Ponta minden bizonnyal lefegyverzően őszinte lesz a gazdasági-pénzügyi helyzetet illetően, hisz választási ígéreteit csak így tudja törölni hívei emlékezetéből, s elfogadtatni velük, hogy a Kánaán még odébb van, egyelőre marad minden a régiben. Románia továbbra is az unió egyik legszegényebb állama marad, alacsony fizetésekkel és nyugdíjakkal,  versenyképtelen oktatási és egészségügyi rendszerrel, ritka szövésű szociális hálóval, a rossz életlehetőségek miatt folyamatosan fogyó és elöregedő lakossággal.
Ha a szociál-liberális koalíción belül fel-felbukkanó rivalizálások nem robbantják szét a szövetséget, akkor is zűrös évek elé nézünk. A Traian Băsescuval decemberben kötött meg nem támadási szerződés tiszavirág-életűnek bizonyult, újrakezdődtek a vagdalkozások, az államelnök szemmel láthatóan mandátuma végéig meg kívánja őrizni befolyását az igazságszolgáltatás fölött, így védve embereit, akik a Boc-kormányokban, majd Mihai Răzvan Ungu­reanu két hónapnál alig hosszabb mandátuma alatt a hatalommal nemcsak éltek, de vissza is éltek.
No, de visszatérve Pontára és az ország gazdasági lehetőségeire, mely alapjában véve mindennek az alfája és ómegája, sajnos, sok jót nem remélhetünk. Hetek óta arról hallani, hogy a hazai termék mintegy húszmilliárd lejjel alacsonyabb volt a statisztikai hivatal prognózisánál, ezért a kormánynak idén egymilliárd lejjel kell csökkentenie kiadásait, s már az év első napjaiban azt is bejelentették: a továbbiakban senki fizetés- vagy nyugdíjemelésre ne számítson.
Hogy közel kilenc hónapja jóformán semmit nem tettek, csak beszéltek a gazdaság élénkítéséről, bizonyára meglátszik majd az idei állami költségvetésen, hisz sem a gazdaság nem mozdult ki a holtpontról, sem az új befektetéseket, sem a kis- és közepes vállalatokat nem támogatták. Egy fikarcnyi adókedvezményt sem kaptak a termelők, s nem javítottak az adóbegyűjtésen sem, bár tudva-tudják, hogy Románia e tekintetben is igen csehül áll. Most kiderül – mert a miniszterelnöknek el kell mondania –, 500 vagy 600 milliárd lej körüli tétellel számolnak az idei költségvetési tervben. Elvont számnak tetszik, de mégis ez határozza majd meg az ország lakóinak 2013. évi mindennapjait.
Közhely, hogy a jobboldali kormányok általában takarékoskodnak, a baloldaliak meg – szociális érzékenységükre hivatkozva – néhány év alatt szétosztogatják a megtakarításokat. Ez a modell most  a Nemzetközi Valutaalap miatt megbicsaklott. A nemzetközi pénzintézetek, melyek cerberusként  védik az országokat a takarékosság útjáról való letéréstől, s melyek néhány nap múlva ismét tiszteletüket teszik Bukarestben, aligha engednek meg nagy kilengéseket. Ráadásul a napokban derült ki: a közelgő tárgyalásoktól újabb elővigyázatossági típusú hitelszerződés megkötését remélik. Ez meg attól függ, hogy milyen mértékben tettek eleget eddig vállalt kötelezettségeiknek. És nem titok, a kormánynak nagy elmaradásai vannak például az állami vállalatok privatizációjában.
Kettős présben tehát a Ponta-kormány. A lakosság, választóik ígéreteiket kérik számon – a nemzetközi pénzintézetek meg eddigi vállalásaik betartását követelik. Dologidő volna, s süllyedő közállapotok. Romániában ilyenkor szokták figyelemelterelésként összevissza kongatni a harangokat, s megpörgetni a nacionalista kártyát.