Ragaszkodnánk hozzá... ha lenne... ha adnának nekünk. Pedig nekünk van. A mindennapi kisebbségi  létben megteremthetjük a magunk kis autonómiáját. És ezt nem tilthatja senki. Hogyan? Ha mindennap az anyanyelvemen értekezem környezetemmel, igyekszem nem keveréknyelven beszélni, ha a szakmámban az anyanyelvű fogalmakat használom, még ha nehéz is, ha nem is tanultam, hanem fáradságos munkával nézek, keresek utána a magyar szakzsargonnak. Ha nemcsak jeles napjainkon érzem magam szabadnak, hanem szabadon nevelhetek nemzettudatot a különböző nemzedékeknek. Tisztán tartom környezetem, és általában magasak az igényeim minden téren; nem kényelmesedem bele a balkáni szokásokba. Ha mások bántanak szabadságomban, akkor szelíden, de határozottan megvédem magam, tudom a helyem. Ha túllépek az anyagi világ bűvöletén, tudok a másik emberre figyelni, és örülni eredményeinek. Ha képes vagyok megbocsátani a történelemnek, és kezet tudok nyújtani a közös akaratú embereknek.
De addig munka van, elsősorban önmagunkkal.

Matekovics János Zoltán