Óesztendő utolsó napján – mint évek óta annyira megszokhattuk már – a Haáz Sándor karmester által irányított szentegyházi Gyermekfilharmónia (közismert nevén Fili) bemutatta évzáró hangversenyét a helyi kultúrházban. Abban, melynek széppé-újjá varázsolásához aktívan hozzájárultak, s melynek leglátványosabb része a 30 éves születésnap tiszteletére festett kazettás mennyezet a faragott csillárral.
Ebből az alkalomból a korát meghazudtoló Balázs Antal, a háromszékiek kopjafa-mestere örök értékű ajándékkal, egy régi dalos-gyűjteménnyel és a sepsiszentgyörgyi Vártemplomot ábrázoló festménnyel lepte meg a fiatalokat és a Tanár Urat. Így, csupa nagybetűvel, mert Haáz Sándornak kijár ez a megnevezés, azon a vidéken a legtöbben így szólítják... A székelyudvarhelyi zenetanár a semmiből teremtett új világot Szentegyházán.
Amikor csodáról esik szó, egy kicsit mindig elfogult az ember, főleg, ha szülővárosához kapcsolódik, és szívet-lelket melengető! De ha közelebbről szemléljük a jelenséget, teljesen hétköznapivá válik – mert ez a csoda bármelyik községben, kis- és nagyvárosban megismételhető, bármelyik zenetanár kitartó munkájával megvalósítható, száznegyven, székely ruhába bújtatott fiatal, dalos pacsirta bárhol kinevelhető... Mégis egyedülállóak ők. Mert a jó Isten egyszeri, több szólamban és nyelven éneklő, jókedvű kis hadserege ez, melynek különös karizmával és erős személyiséggel rendelkező karnagya egész életét erre tette fel. Mert találkozott a szemvillanással is kormányzó, jó pedagógiai érzékkel rendelkező, örökölt kincseinket féltve őrző talentum a lelkes, hosszú próbákat is kibíró, világot megismerni akaró fiatalok lendületével. A kettő együtt hozta létre azt a csodát, mely Székelyföldtől Strasbourgig, a magyar Országháztól Rodostóig élőben ragyogtatja meg székely népünk zenei és folklórkincsének szépségét. Látványuk is lenyűgöz: piruló gyermekarcok, lélekből éneklő, különböző korú emberpalánták, akik majdnem minden hangszeren játszanak, kezükben Fili-zászlót, csillagszórót, léggömböt lengetve... Ma már ők az egyik „székely hungarikum”. A Fili olyan márkanév, mely mögött tartás, becsület, vidámság lakozik.
A sikeres fellépések mögött nehézségek is adódnak: a mindennapi próbák idegmunkája, a karnagy Székelyudvarhelyről Szentegyházára ingázása, a teremgondok, a koncertutak szervezési bonyodalmai... És volt egy időszak, úgy huszonéve, amikor majdnem kerékbe tört az egész dédelgetett álom: egy anyaországi körút alkalmával az átjárón halálra gázolta az egyik fiatal lányt egy őrült sofőr, ki áthajtott a zöld jelzésen. Rettenetes volt nemcsak a családnak, a társaknak, de a tanárnak is. Azóta a Fili minden évben egyszer a szentkeresztbányai kis temetőben gyertyával, énekkel tiszteleg az egykori társ emléke előtt. Idő és sok-sok biztatás kellett hozzá, amíg a Tanár Úr újra összeszedte lelkierejét és a filharmóniát, és újabb koncerteket tervezett (legutóbb a nyugat-európai turnét). Így született Az Angyalok szózata, a Föl, föl, vitézek... És nótánk szálljon meg több más lemez, évente új repertoárral. Kiadványok is születtek: a Daloskönyv, a Hegedűiskola és a Szentegyházi Hírlap.
A Filinek köszönhetően a falusi turizmus is fellendült Szentegyházán, létrejött a Múzeum Szálló (néprajzi gyűjteménnyel és szállodai funkcióval), a Filiház és a Csűrkaland (játszótér és akadálypálya). Évente megszervezik a Fili-napokat, a nagyobb tömegeket is megmozgató népdalvetélkedőket, nyaranta bútorfestő táborokat, prímásképzőt, tánctáborokat és egyebeket.
Egyszer hallottam valakitől – és én is egyetértek vele: Ha minden településnek lenne egy Haáz Sándora, akkor nem félteném a jövőnket!
