A felelősséghárítás stratégiája

A brutális megszorítási csomag felvállalása nyomán Băsescu népszerűsége addig soha nem látott mélypontra zuhant – a Szociál-Liberális Szö­vetség még 2012 nyarán is erre alapozta az államelnök elmozdítására tett kísérletét.
Victor Ponta szemmel láthatóan tanult legfőbb politikai ellenfele esetéből: a miniszterelnök – eddig legalábbis – semmi mást nem bizonyított, mint hogy remekül tudja hárítani a felelősséget. Tapasztalhattuk ezt a helyi adók emelése ügyében: a kormány előbb kötelezővé tette az intézkedést, majd visszakozott, s végül az önkormányzatokra bízta a döntést, azzal a kormányfői megjegyzéssel – ultimátummal, zsarolással? –, hogy ne is számítson központi pénzekre az, aki mégsem terhelné a lakosságot és a vállalkozókat az illetékek növelésével.
Valami hasonló történik az alakulgató költségvetéssel is: múlt héten úgynevezett országértékelő beszédében Ponta azt ecsetelgette, milyen súlyos adósság sújt bennünket – ilyen helyzetben igazán ne várjunk semmi jót kormányától. Szavaiból kitetszett: meglehetősen nagy lyuk tátong az államkasszában, a büdzsé összeállítása során tehát alighanem a részletek törlesztése lesz majd a prioritás, s ha a beígért szociális intézkedések és az oly sokak által várt gazdaságösztönző csomag is elmarad, azért ők igazán nem vádolhatók.
A napokban ismét Romániába érkezik az IMF küldöttsége. A kormányfő és csapata látványosan készül erre, azt hirdetik, a minimálbér növelésének jóváhagyását kérik majd. Remek kommunikációs fogás: ha rábólintanak, ők aratják le a babérokat, ha nem, akkor úgysem okolhatók, elvégre megpróbálták.
Félő azonban, hogy újabb megszorítások következnek – egyre több szó esik máris az átalányadó bevezetéséről, és vélhetően ez csak a kezdet, a miniszterelnök ugyanis beismerte: növelni kell az állam bevételeit –, s még az sem lesz, aki bejelentse, felvállalja azokat...