A kezdeményezés ugyanis attól a Magyar Nemzeti Tanácstól indult ki, melynek a kulturális autonómia irányító szerveként feladata az intézményépítés. Nem ok nélkül bízik hát abban, hogy legitim törekvését elfogadják, és állami felsőoktatási intézményként hozhatja létre azt, amire minden népközösségnek oly szüksége van, mint falat kenyérre. Szabadkán és Újvidéken működnek már ugyanis szerbiai tanintézetek karaiként és szakjaiként olyan magyar vagy vegyes tannyelvű oktatási formák, melyek egyesítését, összevonását egyetlen intézménybe tulajdonképpen a szakmai racionalitás  is indokolja. A napokban nyilvánosságra hozott tervek szerint az alapokat a szabadkai Műszaki Szakfőiskola és a magyar tannyelvű tanítóképző kar (ez az újvidéki egyetemhez tartozik pillanatnyilag) közös intézményi kerete megteremtésével hoznák létre, mégpedig kormányhatározattal vagy törvénnyel. Körültekintésükben tartalék tervet is felvázoltak, ez hasonlít ahhoz, ahogy nálunk a Sapientiát és a Partium Egyetemet életre hívták, azaz egy olyan alapítványi formára, melyhez a magyar állam vagy a Vatikán nyújtana garanciákat.
Az alapítást a karok és szakok szerkezetének gyarapítása követi majd elképzeléseik szerint, miként az természetes, a két említett kar, a pedagógiai és műszaki mellett, teológiai, mezőgazdasági, jog- és államtudományi, valamint művészeti karok indítását tartanák szükségesnek és lehetségesnek, a magyar mint fő tannyelv mellett pedig szerb és angol nyelvű előadásokat is tartanának. Az egyetem mellett kutatóintézetek állíthatók fel.
Európában hasonló kisebbségi intézmények léte nem megy kivételszámba. Az MNT nem utolsósorban arra is gondolt: annak az átlag 350 diáknak, aki évente Magyar­országra távozik, hogy továbbtanulhasson, jó hányadát ezáltal otthon tarthatja és készítheti fel értelmiségi felada­taira.