„Vigyázat: csak az év új, az ország maradt a régi!” Ez a vicc keringett 2013 első napjaiban a görög nyelvű honlapokon, tudatosítva a hellénekben, hogy még távolról sincsenek túl a nehezén. A keresőképes lakosság 27 százaléka munkanélküli, a gazdaságon belül 35 százalék a feketemunka és az alkalmi tevékenység aránya. A kormány január elsején tovább csökkentette a béreket, fizetéseket, nyugdíjakat és járadékokat.
Athénban és a többi városban nyoma sincs a derűlátásnak – éppen ellenkezőleg. Fővárosi kereskedők becslése szerint a karácsonyi üzleti forgalom – amely 2008-ban még csaknem 29 milliárd eurót tett ki – tavaly alig haladta meg a 7 milliárdot. A politikusok nem csinálnak titkot abból, hogy a legrosszabb még hátravan. Joánisz Szturnarasz pénzügyminiszter kemény szavakkal figyelmeztetett arra, hogy 2013-ban fog eldőlni, vajon van-e jövője Görögországnak, vagy pedig összeomlik. Elsődleges fontosságúnak nevezte az adócsalás elleni harc fokozását.
Antonisz Szamarasz kormányfő attól tart, hogy társadalmi robbanás következhet be. Újévi beszédében nyíltan kimondta: idén újabb, nélkülözésekkel teli esztendő vár a lakosságra. 2013 „nem lesz könnyű év”. A radikális mozgalmak és a szakszervezetek (elsősorban az évtizedeken át kiváltságos helyzetben lévő közalkalmazottak szervezete) máris újabb sztrájkokat terveznek, hogy megbénítsák az országot. Minden korábbinál fontosabb, hogy új munkahelyek szülessenek – így Szamarasz. Jelentős bizonytalansági tényezőt képez az a hallgatag milliós tömeg, amely a görög középosztályt alkotja. A kormány attól tart, hogy ez a réteg megunja a „spórolási maratont”, és egyszerűen beszünteti az adófizetést. „Nem azért, mert nem akarnak, hanem mert egyszerűen nem tudnak több adót fizetni” – magyarázza a helyzetet egy pénzügyminisztériumi tisztviselő.
Becslések szerint az adóhivatal a válság kitörése óta 55,5 milliárd euró adóbevételtől esett el, ideértve az elmaradt áfabevételt is. Szakértők szerint az állam ennek az összegnek legjobb esetben is csak a 80 százalékát tudja majd beszedni; a fennmaradó hányad csődbe jutott cégekre esik, és így örökre behajthatatlan marad. Tetézi a gondokat, hogy a görög pénzügyi igazgatási rendszer változatlanul nagy problémákkal küzd, technikai felszereltsége elavult.
Január 1-jével újabb 25 százalékkal csökkent az állami és a közszolgálati vállalatok alkalmazottjainak bére és fizetése; az ő illetményük ezzel elérte a közvetlenül állami alkalmazásban álló dolgozók átlagbérét. Az athéni metró járművezetői például, akik több műszakban, kora reggeltől késő estig vannak szolgálatban, ezentúl ugyanannyi fizetést kapnak, mint az irodai alkalmazottak, akik délután négy órakor leteszik a lantot. Az intézkedés a „krémet” sem kímélte. A görög hadsereg vezérkari főnöke ezentúl nettó 1873 eurót vihet haza minden hónapban. A legfelsőbb bíróság elnökének illetménye az eddigi 4143 euróról 3023 euróra csökkent, egy nagyköveté pedig 2234-ről 1899 euróra. A szupermarketekben az árak viszont nem lettek alacsonyabbak: nagyjából a németországi árszínvonalnak felelnek meg.
Még ennél is rosszabb a helyzete sok olyan embernek, aki nem állami vállalatnál dolgozik. Mivel a fűtőolaj roppant drága lett, sok házban alig fűtenek, vagy pedig áttértek a fatüzelésre. Egyedül Athénban húszezer hajléktalant tartanak nyilván. Segélyszervezetek becslése szerint közülük minden harmadik egykor a középosztályhoz tartozott. Az ortodox egyház és humanitárius szervezetek naponta több mint 250 ezer embert látnak el meleg étellel. A hét végi piacokon megszokott látvány, hogy idős emberek a hulladékgyűjtő ládákban kutatnak ehető zöldségfélék után. Az idősebbek emlékei szerint ehhez hasonló állapotok utoljára a II. világháborús megszállás idején uralkodtak az országban.
A fővárosban roppant szerény volt az új év köszöntése. Szilveszter éjszakáján pár ezer görög gyűlt össze az Akropolisz lábánál, hogy megnézzen egy rövid tűzijátékot, majd gyorsan hazamentek. Családi és baráti körben az éjfélkor hangoztatott jókívánság nem az volt, hogy „boldog új évet”, hanem az, hogy „2013 ne legyen rosszabb, mint 2012 volt”.
