Az országos bajnokságok számát már nem is említem, nagyon sok volt... Elvitathatatlan igazság, Mátéfi Árpád több, mint méltó követője a klub egykori mesterének, Elekes Endrének, hiszen tanítványai nemcsak bejárták a sportvilág nagy versenyeit, hanem azokról érmekkel tértek haza, hogy öregbítsék, megerősítsék a szentgyörgyi birkózás hírnevét. Sok város, sok egyesület látna szívesen egy Mátéfi Árpádot zászlaja alatt. A mi Árpádunk viszont szereti Sepsiszentgyörgyöt, ragaszkodik hozzá. Nem elmenni akar, hanem a birkózófellegvárat, melynek tetejét ő emelte magasra, tovább akarja emelni.
Egy edzésen értem utol. Éppen a stadion futókörét taposták birkózói, majd erőterembe vonultak, ahol két kosárlabdázó nő tartott „beszédgyakorlatot”, míg öt társuk a palánkok között a gyűrűt szelídítette. A kosarasok nyomták a szöveget, Mátéfi birkózói (ketten egyelőre, mert a többi munkában volt, vagy éppen sérüléssel bajlódott) szorgalmasan tolták az ég felé a 40–50 kg-os súlyokat, mászták a kötelet... Jól megvolt egymással a két sportág képviselete, így aztán mi is nyugodtan beszélgethettünk, én háttal, Árpád pedig arccal az erőterem szereinek, mert követni akarta, mit hogyan csinálnak tanítványai.
– Mi a helyzet az olimpiai központtal?
– A szövetség valamennyit felvitte a fővárosba, miután Vasile Andrei került Puscaşu helyére abba a bizonyos titkári székbe. Akkor tőlünk nemcsak az Olimpiai Központot, de Mihaela Munteanut is elvitték, őt a Stea­uához... Adott pillanatban Estera Dobre maradt mint igazi érték az MSC színeiben. Szerencsémre Mădălina Linguraru nem követte az Olimpiai Központot a fővárosba, ő inkább itt maradt Dobre mellett velem. Tény, hogy a jól beindult női birkózószakosztályunkat akkor sikerült szétverniük az illetékeseknek, s így már nem is tudtunk a csapatbajnokságban indulni.
– Az idén sem indultok el?
– Lánycsapatunk nem lesz, hiszen e pillanatban négy lányunk van: Estera Dobre, Mădălina Linguraru, Tatár Andrea, és ide tart Adina Popescu volt birkózónk is, az ötödik lesz majd Tatár Otília, ha szülés után visszatér a szőnyegre.
– Na de a kovásznai edzőtáborban egy sereg birkózóval voltál...
– Igen, a leányok mellett ott voltak a fiúk is: Lukács Lucian, Hatos Szabolcs, Bara Richárd, Orbán Norbert és a három szé­kelyudvarhelyi nagyon tehetséges birkózó: Pál Tibor, Szabó Sándor és Szabó László. Ha sikerül még három legényt felhozni a csapatba, akkor elindulunk az országos csapatversenyen is.
– Tavaly két világversenyről hoztak leányaid érmet (Dobre ezüstöt, Linguraru bronzot). Idén mit vársz birkózóidtól?
– Legalább olyan és annyi érmet, mint tavaly, de Dobre négy ezüstérme után bejöhet egy arany is (ez is benne lehet a pakliban), Lingurarutól pedig azt várom, hogy együtt Tatár Andreával nőjenek fel a nagyok közé. Érmet várok Lukács Adriantól, valamint a három nagyon ügyes, tehetséges, szorgalmas udvarhelyi sráctól is. Visszatérve a három udvarhelyire, adott a tudásuk, kitűnő fizikumuk, izomzatuk, fantasztikus munkabírásuk, amiben viszont feltétlenül javulniuk kell, az a jó értelemben vett birkózó­pimaszság.
– Az emberanyag adott, s ami még hiányzik, összehozod, de milyen az anyagi háttere a birkózásnak?
– Remélem, hogy a január 25-én sorra kerülő szövetségi választáson sikerül visszaemelni a titkári székbe Puşcaşut, s ha ez összejön, akkor minden bizonnyal újra lesz Olimpiai Központunk, talán visszatér Mihaela Munteanu is. Na meg aztán elég sok jelentkezőm is van, csak tudnám, tudnánk biztosítani a birkózófellegvárhoz szükséges anyagi alapot, hátteret. Jelenleg csak az MSC és a megyei igazgatóság áll mellettünk, támogat. Hiányoznak a támogatói körből a tehetős vállalatok, cégek. Tudnánk reklámozni őket a hazai és a nemzetközi küzdőtereken, de nincs, akit. Attól félek, azok, akik ide szeretnének jönni birkózni, a kellő háttér hiányát látva, másfelé keresnek fejlődésükhöz szükséges egyesületet.
Polgártársak, ne hagyjuk veszni, ami jó!