A magyar kultúra napjára gondolhatott néhai Kelemen Antal tanár úr is, amikor ehhez az eseménysorozathoz kötötte a rétyi fúvósok évente megismételt sepsiszentgyörgyi bemutatkozását. És lám, a gondolat szárba szökött, még akkor is, ha a fúvószene – százados léptékkel mérve – nem feltétlenül a magyar zenekultúra forrásvidékéről tör elő. De éppen ezáltal mutatja meg annak befogadó erejét, a kultúra lényegéből fakadó gyarapodás lehetőségeit.
A rétyi Kováts András Ifjúsági Koncert Fúvószenekar szombat esti ünnepi koncertjén sokszínűséget hozott a Tamási Áron Színházba. Ahol együtt tud élni a kimondottan fúvósokra írt induló, Liszt Magyar fantáziájával (az átirat megszólaltatásának nehézségeit kiválóan oldotta meg a mintegy hatvanfős zenekar), a huszadik századi daljáték és musical az operettel. S ha ez utóbbiak vonatkozásában a Melodika énekegyüttes – Sebestyén-Lázár Enikő, Babos-Szélyes Margit, Mocanu-Prezsmer Erika, Barabás Lajos és Lőfi Gellért –, valamint a rétyi együttes korábbi tagja, Szántó-Dombora Anikó közreműködését nézzük, a befogadás nem csupán műfaji szempontból, de a kulturális értékeket létrehozók együttműködésében is tetten érhető. Így tágul a zenei paletta, így fonódnak össze stílusok, műfajok és előadók, amit az előadás során Veress László színművész összekötőszövege is kiegészített.
S ha mindezt az alapító karmesterét, mindenesét nemrég elveszítő együttes folytonosságába ágyazzuk, a kultúra közösségteremtő dimenziói is felsejlenek. Hiszen Maksai József karnagy biztos kézzel ragadta meg a karmesteri pálcát, Réty pedig visszavonhatatlanul az igényes fúvószene fellegvára marad.
