Nem tehetett másképpen, mert olyan gyereke volt édesapjának, akit mindhiába áldott meg a Fennvaló kivételes művészi tehetséggel, a festészet különös talentumával, a szülői szó szent volt számára, s a színek varázslatos világából átnyergelve a földtudományok nem is akármilyen művelője lett, Erdély, a Székelyföld, Háromszék földje mélystruktúrájának „boncnoka”, s túl ezen olyan egyetemi előadó, aki mesterien értett ahhoz, miként kell ezt a fajta hasznos tudományt tölcsér nélkül átadni azoknak, akik főiskolai szinten magukévá óhajtják tenni. Dr. László Attilát az erdélyi magyar geológusnemzedék derék generációjából szólította magához a Mindenható. A szakma, a szülőföld iránti tudós elkötelezettsége sarkallta arra, hogy évkönyveink, tudományos közleményeink és köteteink hozzáértő szerzője legyen, ismerője és ismertetője a Székely Nemzeti Múzeum földtani kollekciójának. Nagybánya környékének gyerekkori ismerőjeként nem esett nehezére kézbe venni a geológuskalapácsot, kutatni-keresni a székely haza hasznosítható ásványi kincseit, kiváló ismerőjének lenni a Kárpát-medence mélyszerkezetének, annak az elsüllyedt világnak, amit soha senki nem láthatott.
Négygyerekes apaként kell most ölelnie a föld porát – e parancs jött föntről a kutatónak, a Nemzetközi Vulkanológiai Szervezet, az Erdélyi Múzeum Egylet és a Romániai Ásványtani Társulat közkatonájának. A családapa, a fáradhatatlan kutató munkáinak értéke örök életű marad.