Ja­nuárban bementem a pénzügyhöz, három pénztárnál álltam sorba: az egyiknél kiadták a papírt, a másiknál elvették, a harmadiknál fizettem. Megjegyzem, hogy magánvállalatoknál ugyanezt a műveletet egy ember végzi, és nem három. De ez még nem minden.
A minap egy munkatársam ment be ugyanilyen adózási felszólítással – neki kilenc lejt kellett (volna) befizetnie –, de azt mondták ugyanabban a pompás állami hivatalban, hogy 40 lejig nem kell kifizetni az adót. Ez most mi? Az egyiktől elvesszük a pénzt, a másiktól nem? Most nem a négy lejemet „siratom”, hanem magát a tényt, hogy nálunk úgy értelmezik a törvényt, ahogy akarják. Mi az, hogy az egyik ügyfélnek egyet mondanak, a másiknak mást? És ha belegondolok, hogy legalább ötszáz embernek küldtek ilyen adópapírt, hogy egy lej csak a boríték, és hogy három ember végzi egynek a munkáját,  akkor azt mondom, hogy gazdag országban élünk, ahol megengedhetjük magunknak azt, hogy pazaroljanak az adólejeinkből. Tudom, ezek pitiáner összegek, de mégis. Jobban oda kellene figyelni. Kíváncsi lennék, hogy mással történt-e ilyen...

M. ANDREA, Sepsiszentgyörgy